Blogtér a mérgező családok, nárcisztikus szülők és társak áldozatai számára
Friday 1 February 2013
A nárcisztikus személyiségzavar: a teljes kép ellentmondások nélkül
Napjainkban a pszichológia egy különösen elterjedt hétköznapi társalgási témává vált.
Egymást érik a cikkek, vélemények, blogok és hozzászólások e témában - azon belül is, úgy tűnik, kiváltképpen a nárcisztikus személyiségzavar áll az érdeklődés középpontjában.
Mivel a legtöbb leírás nagyon gyakran ellentmondásos személyiségjegyeket említ a nárcisztikus személyiségzavar tárgyalásánál, sőt gyakran olyan jellemzőket is, amelyek nem a nárcisztikus egyénre hanem annak áldozataira (co-nárcizmus, kodependencia, stb) jellemzők [1], ezért ezen blogbejegyzés célja egy-két félreértés eloszlatása és a valóban kizárólagosan nárcisztikus zavarra utaló jellemzők bemutatása, annak érdekében, hogy tisztább képet nyerjünk a nárcisztikus emberekről, és hogy ezek áldozatai könnyebben felismerjék helyzetük.
A nárcizmussal kapcsolatos téveszmék egyik oka valószínűleg az a tény, hogy napjainkban a nárcizmus egyfajta társadalmi járvánnyá vált és a nárcisztikus "értékrend" szinte normálisként tűnik sokak számára. [2]
Emellett, a jelenleg széles körben elterjedt tévhitek a nárcizmussal kapcsolatban nagy valószínűséggel éppen a nárcisztikus ember egyik jellemző viselkedésére a projekció-alkalmazásaira vezethetők vissza, amely értelmében gyakran a nárcisztikus egyén saját áldozatát nevezi "nárcisztikusnak", amikor az megtagadja a nárcisztikus értékrendet, függetlenedni próbál és kiszakadni a nárcisztikus egyént dicsőítendő és szolgálandó kötelességek alól.
Nagyon gyakori a tévhit, és nem kizárt hogy éppen a nárcisztikus egyének terjesztik azt, miszerint a nárcisztikus emberek csupán színlelik a magabiztosságot, de valójában az önmegvetés, túlzott szégyenérzet és önbizalomhiány irányítja őket. Egy másik gyakori tévhit, hogy a nárcisztikus emberek képtelenek másokhoz viszonyulni, emiatt életük magányban telik.
E mítosszal ellentétben a nárcisztikus emberek nem önmagukat vetik meg, hanem másokat, emellett nagyon is nagyra tartják önmagukat, telve vannak önbizalommal, sikeresek, társadalmi körökben kedveltek, megnyerőek, így egyenesen jellemző rájuk, hogy szociálisnak mutatkoznak. [3] Nem kifelé mutatott magabiztosságuk a parádé, hanem állítólagos "szeretetteljességük" az, ami valójában egy felszínes érdekelvű színjáték, és ami kizárólag mások manipulálására, kapcsolatok megszerzésére és szociális pozíciójuk megerősítésére irányul. [7]
További lényeges jellemzők, amelyek a legtöbb nárcizmus-leírásból hiányoznak: a nárcisztikus ember jellegzetesen rosszindulatú, haragtartó, bosszúálló, könyörületre és megbocsátásra képtelen, jellemtelen hazug. Gyakran magas intelligenciával megáldott, de azt mások manipulálására használja: Jágó-szerű intrikusként és zseniális sakkjátékosként az oszd-meg-és-uralkodj taktikái alkalmazásával áldozatait egymás ellen uszítja, és eközben a saját érdekei szerint irányítja őket. Továbbá tipikus nárcisztikus tünet a projekció, miszerint a nárcisztikus egyén saját tulajdonságait és viselkedését áldozataira vetíti, rágalmazás, áldozatvádlás és bűnbakcsinálás révén, eközben mindent elkövet hogy önmagát a legelőnyösebb színben tüntesse fel.
A nárcisztikus ember olyan szinten képes eme visszájára fordított virtuális világban élni, és abban tartani környezetét is, hogy egy idő után saját hazugságait ő maga is elhiszi. E látszatvilág megalkotása és fenntartása végett alkalmazott módszerei közé tartozik a bizalmát élvező egyén, kiváltképpen gyermeke, egyenesen őrületbe kergető gondolatkontrollja, amit Hitchcock Gázláng filmje után "gaslighting" szakszóval jelöl a pszichológiai irodalom. Ez a gyakorlat annyit jelent hogy a valóságot, mind a jelent és a múltat, a nárcisztikus egyén az áldozat szeme előtt írja át, mígnem az áldozat valóban elkezd kételkedni önmaga ép elméjét tekintve.
A nárcisztikus ember másik lényeges tulajdonsága a kozmikus szintű grandiózusság hite önmaga személyére és jelentőségére vonatkozólag. Ez a nárcisztikus jegy azért különösen meghatározó, mert a nárcisztikus egyén saját speciális küldetése és mivolta hitében látja indokoltnak önmaga önző érdekeit minden eszközzel, mintegy Machiavellista módon érvényesíteni.
Lényeges adalék e témában a számos angol nyelvű szakvélemény miszerint a nárcizmus témaköre nem elsősorban pszichológiai hanem morális kategória. Számos vélemény a nárcisztikus zavart a szélsőséges erkölcstelen magatartással, patologikus önzéssel, olykor a vallási-mitológiai gonosszal azonosítja, amely önmagát helyezi Isten helyébe, és Isten és az emberek szeretete helyett az önimádatot tekinti saját vallásának. Ugyanakkor, éppen a nárcisztikus projekció értelmében, nem ritka, hogy a nárcisztikus önző egyén azonosítja "nárcisztikusként" azt, aki a szeretet-alapú önzetlen vallásos értékrendet tekinti objektív erkölcsi normának. A nárcisztikus ember számára a napjainkban elterjedt relativista erkölcsi értékrend jelenti a filozófiai alapot saját ön-centrikus világképének abszolutizálására és a nárcizmus áldozatai filozófiai-lélektani semlegesítésére. Ez nemcsak a privát szférában de a napjainkban epidemikus nárcisztikus kultúra egészére is igaz.
További fő nárcisztikus tünet a pompa, gazdagság, pénz és kényelem imádata, excentrikusság és kitűnni vágyás, féktelen anyagiasság, mohóság és hataloméhség. Feltűnési vágyuk és saját törvényen felüli mivoltuk képzete gyakran sodorja őket olyan helyzetbe, hogy a törvénnyel is szembekerülnek, ami csupán egy nüansz illetve vicc számukra. Tipikus módon előbb-utóbb valamilyen vezetői szerepbe könyöklik magukat, ahol azután kiélik rosszindulatú, arrogáns és másokat kíméletlenül lenéző hajlamaikat és a vágyat hogy központi szerepben hivalkodhatnak és mások felett uralkodhatnak. Különösen kedvelik azon pozíciókat, amelyben a náluk kevésbé képzetteket és fiatalabbakat "nevelhetnek" s akikkel szemben saját grandiózusságuk kiválóképpen dicsfénybe kerülhet. A hivatkozott angol nyelvű cikk egy jeles pszichológiai weboldalon éppen azt tárgyalja, hogy miért oly szélsőségesen elterjedt a nárcizmus a politikusok körében [4].
Legtöbbjük nem álmodozik nagy sikerekről és gazdagságról, mert nagyon gyakran elérik azt, éppen a gátlástalanságuk, sekélyes lényük, simulékony, gerinctelen, kétkulacsos és megalkuvó jellemtelenségük, jó politikus és intrikus képességeik, antiszociális könyörtelenségük és mások eltaposása révén. Legtöbbször nem irigyek másokra, hisz önmagukat tökéletesnek vélik - ugyanakkor mivel életük egyik fő célja mások irigységét felkelteni, ezért állandóan kifelé élnek, körülvéve magukat hivalkodó státusz-szimbólumokkal. Majd ezután gyakran ők vádolnak másokat azzal hogy irigyek rájuk.
A nárcisztikus emberek csupán abban az esetben éreznek irigységet - egyfajta versenyhelyzetet - amikor valaki részéről kivételes tehetséget érzékelnek, aki azzal a "veszéllyel" fenyegeti őket, hogy elhomályosítja képzelt tökéletességük. Ugyanígy veszélynek tekintik azt aki részéről erkölcsi tartást, azaz a szeretetre való képesség, becsület, igazságosság, nyíltság, őszinteség és önzetlenség jegyeit érzékelik, mivel ezen értékek a nárcisztikus ember világrendjének antitézisét képezik. Mivel nem értik a nem-nárcisztikus értékrendet, azt aki ezt képviseli, félelemet és agressziót kelt bennük. Az ilyen szerintük "kivételes" egyént vagy a saját szolgálatukba próbálják állítani és képükre formálni, vagy, amennyiben az illető ellenáll nekik, minden eszközzel elpusztítják vagy kiközösítik. Amikor az ilyen kiközösített és megtámadott áldozat e helyzetet felismeri, a nárcisztikus ember ezt az áldozat "paranoia-tüneteként" azonosítja, ezáltal semlegesíti.
További tévhit, hogy a nárcisztikus emberek "túlérzékenyek" lennének. Valójában nagyon is érzéketlenek, éppen ez teszi őket kíméletlenül közönyössé mások iránt, és ha valamire úgymond "érzékenyen" reagálnak, az egyedül saját érdekszférájuk fenyegetettségére való reakció, ami dühkitörésekhez vezethet és sokszor tettlegességgé fajulhat részükről. Ugyanakkor jellemző, hogy a projekció következetes alkalmazása révén, ők vádolják saját áldozataikat azzal hogy "túlérzékenyen" reagálnak, amikor áldozatuk valamilyen visszaélésükre védekezéssel reagál. [1] Nem ritka, hogy miközben ők áskálódnak, támadnak, rágalmaznak másokat, áldozataik ez ellen való védekezését minősítik támadásnak.
A projekció oly gyakori esetükben, hogy nem ritka hogy ők maguk "diagnosztizálják" áldozataikat azzal hogy azok "nárcisztikusak". Olykor egyenesen valamilyen elmebetegséggel bélyegzik azokat, akik nem hódolnak be a nárcisztikus egyén virtuális valóságának. Ezzel az ál-diagnózissal céljuk, hogy saját magukat minősítsék át áldozattá, és hogy eközben áldozataikat tovább sújtsák, és azok egészséges énképét, önállóságát, önérzetét és a nárcisztikus kizsákmányolás elleni védekezési mechanizmusát leépítsék.
Annak ellenére, hogy a nárcisztikus személyek belső élete üres, sekélyes és sivár, ők maguk többnyire nem magányosak, sőt kifejezetten jellemző rájuk a sikeres és kiterjedt társadalmi életben való részvétel. Házasságaik, kapcsolataik alapja soha nem szeretet és szerelem, hisz ők maguk nem képesek valódi kötődésre és szeretetre. Szeretet és szerelem helyett így többnyire valamilyen érdek vezérli kapcsolataikat, melyek a nárcisztikus ember empátia-hiánya, szeretetlensége, alkalmazkodásra való képtelensége és önimádata miatt szinte mindig zsákutcába jutnak, ám a kudarcért mindig a másik felet hibáztatják, miközben saját magukat tökéletes társnak vélik. Nagyon gyakran félrelépnek, és előszeretettel kezdeményezik a válást amikor partnereiket nem találják saját szintjükhöz méltónak. Számukra a válás csupán egy nárcisztikus táplálékforrástól való megválást jelent amely "pozíció" mindig betölthető valaki más által.
A nárcisztikus emberek maguk a csábítás nagymesterei, akik a legrafináltabb trükkök sorát alkalmazva kerítik be áldozataikat a társadalom naiv és ártatlan tagjai közül, majd amikor az illetőt már hálójukba fogták, hajlamosak az illetőt könyörtelenül elhajítani, majd új csodálók utáni vadászatba kezdeni.
A nárcisztikus szülő gyerekeire gyakorolt negatív, sőt végzetes hatásai miatt, és a tárgykör jelentősége miatt egy külön fő kategóriát képez a pszichológia ez irányú kutatási területén belül [5, 8]. A szakirodalom gyakran használja a mérgező szülő kifejezést a nárcisztikus szülő szinonimájaként, bár a nárcisztikus szülő és a mérgező szülő közt lényeges különbség lehet, hogy az utóbbi viselkedésében nem mindig érhető tetten a tudatosság. A nárcisztikus szülő esetében a szülő gyereke feletti hatalomvágya és kíméletlensége párosul és az önvizsgálat és önkontroll teljes hiányával, aminek eredményeképpen a mérgezői szülői viselkedés extrém és állandó formát ölt és annak destruktív hatásai a gyerekre nézve végzetesek lehetnek. Egy ilyen megtörtént esetet mond el a "Ragyogj" című film egy híres zongoraművész életéről - egészen kiváló szereposztással és alakítással [9].
Susan Forward ma már klasszikusnak számító "Mérgező szülők" című könyve [8] egy olyan alapmű, amit e bejegyzés olvasóinak külön is figyelmébe ajánlok, abból a meggondolásból, hogy mind maga a nárcisztikus jellemzavar mind a nárcisztikus visszaélés áldozatainál megfigyelt problematikus személyiségbeli jegyek az e könyvben leírt destruktív szülői viselkedés közvetlen vagy közvetett következményének tekinthetők.
A nárcisztikus szülőt elsősorban az különbözteti meg a normális szülőktől, hogy gyermekük iránti szeretete nem valódi, és kiváltképpen nem feltétlen szeretet, és a legtöbb esetben csupán egy kifelé mutatott szerepjáték. Amikor a nárcisztikus ember szülővé válik, annak oka is csupán önérdek, aminek következtében, amennyiben a gyerek nem örökli illetve nem veszi át magát a zavart, és nem követi a szülőt annak erkölcsi és szellemi zavarodottságába, egy speciális áldozattá válik: tipikus módon bűnbakká és kitaszítottá.
A nárcisztikus szülő számára a gyerek funkciója a szülő önimádatának további táplálása, és egy jövőbeli támasz, azaz egy hosszútávú praktikus invesztíció a szülő számára. Az ilyen szülő a gyerekeit vagy teljesen elhanyagolja vagy végletes módon kényezteti, de minden esetben a saját képére és a maga szolgálatára neveli. A gyerek szeretethiányban nő fel amelynek következményei sokszor szélsőségesen megmutatkoznak, kiváltképpen a beavatkozó, kontrolláló szülők esetében. A beavatkozó szülők nem nevelik gyerekeiket, sokkal inkább betörik őket saját céljaikra. Egyéb visszaélésekkel szemben a nárcisztikus szülő leggyakrabban a lelki érzelmi és mentális fenyítések eszközeit használja.
A nárcisztikus szülő hajlamos arra, hogy gyerekeit aszerint kategorizálja hogy az mennyiben hasonlít hozzá, mind lélektanilag, temperamentum, képességek és általános tulajdonságok szerint, és jellemző módon a hozzá hasonló jegyekkel és képességekkel rendelkező gyerekét favorizálja és támogatja, és a tőle különbözőt elnyomja és bünteti. A favorizált gyerek válik a család üdvöskéjévé míg az elnyomott gyerek a családi bűnbakká. [1] Ez a nárcisztikus szülő esetében egyértelműen azt eredményezi hogy a nárcisztikus hajlamot öröklő és átvevő gyerekek lesznek a család sikeres tagjai és a nem-nárcisztikus, erkölcsi értékeket sugárzó gyerek lesz az elnyomott áldozattá és kiközösített bűnbakká.
A nárcisztikus szülő által nevelt nem-nárcisztikus gyerek gyakran egy állandó gondolat-kontroll alatt, szinte egy virtuális világban nő fel, amelyben minden egyes gondolatát, lépését és döntését a szülőhöz kell igazítsa, és amennyiben önállóságra és függetlenségre törekszik, a szülő bűnbakcsinálással, hibáztatással és kitagadással sújtja. A mennyiben az ilyen áldozat túléli a nárcisztikus visszaélést és mérgező családi környezetét, annak felnőtt korban mutatott lélektani tünetei széles skálán mozoghatnak.
Az ilyen szülők gyerekeire jellemző tünetek a túlzó függőségre való hajlam, szélsőséges önbizalomhiány, alacsony önértékelés és önhibáztatás: "nem vagyok jó semmire", szorongás, társadalomtól való visszahúzódás, önsorsrontó hajlam, pánikrohamok, intimitástól való félelem, párkapcsolati nehézségek, és öngyilkossági hajlam. Napjainkban különösen veszélyes az ilyen tünetekért az illetőt felelőssé tenni, valamilyen elmebetegséggel bélyegezni, azaz további áldozatvádlással sújtani. [6]
A nárcisztikus visszaélés áldozatain lehet segíteni, valóban empatikus, együttérző, igényes és minőségi terápiás módszerekkel, illetve támogató csoportokban való részvétellel.
Számos esetben már önmagában is életmentő lehet ha egy nárcisztikus ember rabságában szenvedő gyermek, társ, házastárs, stb. kellő tudásra tesz szert a nárcisztikus emberről és annak áldozatairól.
Referenciák
[1] Alan Rappoport, Ph.D: "Co-Narcissism: How We Accommodate to Narcissistic Parents"
http://www.alanrappoport.com/pdf/Co-Narcissism%20Article.pdf
[2] Me, me, me! America’s ‘Narcissism Epidemic’
http://www.today.com/id/30312181/site/todayshow/ns/today-books/t/me-me-me-americas-narcissism-epidemic/#.UQ4vpmfFm0M
[3] Joshua D. Fostera, W. Keith Campbella,Jean M. Twenge: "Individual differences in narcissism: Inflated self-views across the lifespan and around the world" (Journal of Research in Personality 37 (2003) 469–486)
[4] Narcissism: Why It's So Rampant in Politics
http://www.psychologytoday.com/blog/evolution-the-self/201112/narcissism-why-its-so-rampant-in-politics
[5] Nárcisztikus szülő
http://hu.wikipedia.org/wiki/Nárcisztikus_szülő
[6] Is it wrong to be a victim?
http://www.narcissisticabuse.com/is-it-wrong-to-be-a-victim
[7] Dr. George Simon: Báránybőrben (A nyílt agressziótól a manipulációig)
http://bookline.hu/product/home.action?_v=Dr_George_Simon_Baranyborben_A_nyilt_agressziotol_a_manipulacioig&id=82898&type=22
[8] Dr. Susan Forward: Mérgező szülők
https://bookline.hu/product/home.action?_v=_&id=56561&type=20
[9] Ragyogj
https://videa.hu/videok/film-animacio/ragyogj-teljes-film-1996-eletrajzi-hlTlcMFHal6kfmbJ
© Minden jog fenntartva! Az írás engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A bejegyzés linkje megosztható.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
Üdvözletem!
ReplyDeleteÖrülök az oldalnak, kíváncsian várom a folytatást.
Köszönettel.
Egy törekvő áldozat.
Jó ez az írás. Nekem sajnos volt egy 3 éves kapcsolatom egy nárcisztikus személyiségzavarban szenvedő főnökkel. Amikor szembesült azzal, hogy átlátok rajta és helyi értéken kezelem (nulla szint) szakmailag és emberileg, mindent elkövetett, hogy kicsináljon. A cégnél én lettem az első számú közellenség, ő pedig a szeretetreméltó és indokolatlanul bántott ember. 2 ügyvezetőt is sikerült megtévesztenie és zsebre vágnia, noha konkrét és letagadhatatlan tények bizonyították kártékony, közösségromboló mivoltát és szakmai alkalmatlanságát. A végén nekem kellett menni. Hatalmas erkölcsi és anyagi kárt okozott nekem ez a sátáni figura, de ami fő; nem tudott megtörni se lelkileg, se hitemben.
ReplyDeleteKedves Gold Moon,
ReplyDeleteDe jó volt olvasni ezt az összefoglalót, oltári jól esett a lelkemnek. Kösz, hogy megalkottad. Érintett vagyok a témában és kérdezném, hogy lehet-e veled privátban eszmét cserélni ebben az ügyben. (és ha igen, vajon hogy) Üdv és szépséges napokat, dajonga
nagyon szuper írás, köszönöm!
ReplyDeletesajnos elég sok viszonylatban a Feleségemre ismertem...
Szerintem ez inkább a nárcisztikus pszichopatát írja le. de jó leírás.
ReplyDeletekiváló cikk. a legtöbb "szakértő" teljesen össze van zavarodva a témában, és színtiszta hülyeségeket irkál le, komoly károkat okozva. az agyam eldobom, mikor pszichiáterek leírnak olyanokat, hogy "mindannyiunkban vannak nárcisztikus jegyek", vagy hogy "az apád talán kicsit nárcisztikus volt", sőt, olyat is olvastam egy könyv bevezetőjében, hogy "ha felismersz magadban nárcisztikus jegyeket és szeretnél változtatni, ez a könyv segíthet".
ReplyDeleteszerintem az önbizalomnak, a túlbuzgó önbizalomnak, de még az idióta arrogáns egoista önteltségnek sincs SEMMI köze a nárcisztikus személyiséghez. ők nem azért egoisták, nem azért önteltek és nem azért van "önbizalmuk" sem, amiért a "normális bunkóknak".
a nárcisztikus egy elmebeteg pszichopata, aki maximum kívülről hasonlít egy emberre, de egy mozdulata, gesztusa, mondata sem az, aminek látszik vagy hallatszik. a párkapcsolata valójában tápanyagszerzés, a gyereke iránti szeretete szimpla érdek, a kedvessége egyszerű színjáték, a nevetése hízelgő eszköz, a dicsérete félrevezetés, ha ad, akkor valójában behálóz, ha segít, akkor valójában megaláz, ha érdeklődik, akkor valójában információt szerez amit majd ellened felhasznál, ha sír és összetörtnek látszik, akkor valójában alig várja hogy beszopd, és beléd rúgjon.
az eszközei, amikkel eléri hogy a másik rosszul érezze magát, pedig a gusztustalanság és undorítóság világrekordjai, és amikor azt hiszed, hogy már túl szigorúan ítéled meg, kiderül, hogy még mindig naiv vagy.
még az érzelmi manipuláció, amit alkalmaznak sem "normális", mert nem "emberi" célból teszik őket, mint a szeretetre, elismerésre, presztízsre, pénzre való törekvés, hanem beteges és gonosz indíttatásúak.
ez az én véleményem.
huh...ez igen! rövid, tömör jellemzés, valóban ilyen ördögök, nem emberek, csak a kasznijuk emberi, belül könyörtelen, pusztító paraziták
DeleteTökéletes a diagnózis. Mióta elolvastam az ilyen emberekről szóló leírást, már igyekszem kigyógyulni az önmagam hibáztatásából. 48 éves kapcsolat egy ilyen ember mellett, már a földig alázva és tönkremenve és kérdezve a miérteket és most olvasom a tüneteket, szinte mind illik rá és az édesanyjára. Behálózták az én családomat, a gyerekeim is távol állnak tőlem. Barátaim nem hiszik el amit róla mondok, mert kifelé egy kellemes, megnyerő ember. Szóval köszönöm hogy olvashatom a blog írásait, legalább el kezdek gyógyulni. Későn. Úgy érzem az élet most kezd bocsánatot kérni az eltelt évekért.
DeleteGábor, végre, mindenfajta buta illuzió mentes, VALÓS jellemzés!!! Minden szó kibaszottul igaz! Yes!Amíg ezt, amit írtál, egy áldozat nem képes felfogni teljes egészében, addig áldozat is marad.
DeleteJo leiras, tetszik
DeleteTeljesen igaz a leírás. A nárcisztikus ember lelke iszonyúan szenved, ha rátör az irigység vagy önsajnálat. Nála jobban a szülei vagy közvetlen hozzátartozója szenved. Véleményem szerint reiki energia feltöltéssel lehet őket, főleg gyermekkorban megnyugtatni. Később sokat jelent a nárcizmusuk tudatosítása is velük. Remélem, hogy valaki rájön, hogy lehet szeretettel feltölteni az ilyen embereket!!!
ReplyDeleteMég nagyobb a gond ha az ilyen ember az anyától tanulja ezt a viselkedést, mert akkor egyirányban működik a szeretet és a többi ember a környezetében szenved. Én is most jöttem rá, hogy áldozatává váltam ilyen anya fia kapcsolatnak. Mindenből kiforgatva, bár benne élek a saját lakásomban, de már sajátjának tekinti. És sorolhatnám.Többször kiséreltem meg öngyilkosságot és csak néztek rám amikor magyarázatként elmondtam a miértet. De kifelé az ilyen ember nagyon jó képet mutat.
DeleteNagyon köszönöm az összefoglalást! Találkoztam valakivel, aki szerintem tökéletesen beleillik ebbe a képbe. Azt hittem, hogy pszichiátriára kerülök, mert nem tudtam megérteni, hogy mi történt velem a hatására, de most már tudom, hogy meg kell gyógyulnom abból, amit okozott. És mérhetetlenül hálás vagyok azért, hogy kilépett az életemből, mert valószínűleg teljesen tönkretett volna.
ReplyDeleteidegösszeomlàs lett a vège. Pszichiatriat megusztam de pszichoterapiara jarok.
Deletemennyi idö a gyogyulàs???
Kedves Hozzászólók,
ReplyDeleteElnézésüket kérem hogy ily hosszú ideig válasz és közzététel nélkül maradtak értékes hozzászólásaik. Ennek oka hogy nem sokkal a blog és a bejegyzés megalkotása után elvesztettem a jelszót és csak a napokban leletem meg véletlenül.
Nagy örömömre szolgál hogy a blog felkeltette figyelmüket és segítségükre lehetett. Szívből köszönöm hogy gondolataikat megosztották velem és a blog olvasóival - ahogy időm engedi igyekszem hozzászólásaikra külön-külön is válaszolni.
Köszönettel,
Gold Moon
22 év után válok nárcisztikus férjemtől. Tökéletes a leírás a személyiségéről... Sajnos az is igaz, hogy függővé lehet válni tőlük. Csak most kezdem elhinni, hogy értékes, szerethető vagyok :-(
ReplyDeleteNekem kineziológus segít az elengedésben és annak a bűntudatomnak a feldolgozásában, hogy többé már nem vagyok felelős érte, sem a tetteiért, sem a viselkedéséért. ... és legfőképpen: NEM MIATTAM ILYEN!!! :-) :-) :-)
Én is érintett vagyok a témában. Keresem a nárcizmussal foglalkozó oldalakat, mert segítenek a feldolgozásban. Már minden fellelhető könyvet elolvastam, és éppen azon gondolkodom, hogy valamiféle ön-és egymást segítő oldalt kellene létrehozni, mert nagyon sokan vagyunk, akik ebben a cipőben járunk. Valóban függőséget alakít ki, és iszonyú nehéz feldolgozni, amikor vége. Ez nem intelligencia függvénye, ez valami szörnyű állapot, nem tudom, hogyan működik. Szerintem leginkább az "áldozatok" tudják segíteni egymást, mert más alig érti, hogy valójában milyen is ez.
ReplyDeleteMennyien vagyunk....olvasom,higy nem vagyok egyedül. Mas is van ilyen allapotban...
Deletefogalmam sincs mennyi idö lesz a felepüles, a feldolgozas. Örökkevalisag???? kepes leszek valaha ujra szeretni? Mi törtent velem? Olyan mintha meghalt volna a lenyem legbelseje-a kis optimista a kis remenykedös a nevetös...
pszichoterapiat csinalok egy ideje...
minden, amit itt olvasok ertheto szamomra. Ez megerositi a tenyt, hogy a partnerem valoban narcisztikus. Azt hiszem, hogy ha ezt a blogot elotte olvastam volna, nem jott volna at minden ilyen hatalmas erovel.
DeleteErthetelen es elviselhetetlen az eletem, megmagyarazni nem tudom teljes pontossaggal, csak azt tudom, hogy nem letezem tobbe, legalabbis mentalisan egy hektikus terben repkedek. Kezdem azt hinni, hogy velem van a gond,ez mostanaban mar napirendi tema onmagamnal. Ahogy tudatosan probalok hatarokat huzni, olyan az erzes, mintha a kotelek, amikkel lekotozott, oldodnanak, neha neha mar a teljes szabadsag elmenye jar at, aztan amint az elengedest, az emelt fot a narcisz megerzi , ujra megkotoz, es nem tudom hogyan, de kepes ujra manipulalni. Es kezdodik minden elorol. Egy narcisztikus pszihopataval az elet orulet.
Két honapja - eltaláltátok, hogy miért - szintén keresem a nárcizmussal szóló írásokat, miután a viselkedése, reakciói alapján "diagnosztáltam" az illetot. Ismeretségi koromben már régebben elofordultak hasonló jeleket produkáló egyének, hozzájuk azonban nem kotottek olyan szoros szálak, mint ahhoz az emberhez, aki dec. kozepén szakított velem. Jónak mondható anyagi korulmények kozott élek, kulfoldon, otthon dolgozom. Ugy hozta a sors, hogy egyedul éljek sajnos, kulfoldon elég nehéz a társkeresés pláne ha a no diplomás, pedig hiányzik egy társ. Jojjenek a társkereso oldalak! Igy találkoztam a nárcástával. Fotóit nézegetve az elso benyomás: ez a pasi tul rideg, sohasem tudna szeretni. Második benyomás, már éloben, mert jelentkezett és azt kérdezte, hogy mit gondolok, tudna-e o élni abban az országban, ahol én élek, mivel olyan dolgokba keveredett a volt párjának koszonhetoen, hogy legszivesebben otthagyna csapot-papot és elkoltozne valahova messzire. Harmadik találkozásunk ota kezdte kimutatni igazi énjét: minden, ami velem kapcsolatos, az rossz, foleg a kulsom: rossz a frizurám, ráncos a szemem, tul hosszuak a kormeim, pattanásos a borom a hasamon, nagyon rosszul oltozom és nem vagyok igazán jo az ágyban. Bezzek...az ágyban a volt barátnoje rendkivuli tehetség volt, igaz, miután szakítottak, a lány feljelentette ot zaklatásért. A volt felesége, aki egy angyal volt remekul fozott és csodálatosan énekelt és egyáltalán...itt és ott voltak nászuton, és amikor teherbe esett...nem folytatom, és ezeket a szovegeket hallgattam 8 honapon keresztul mikozben végighallgattam azt is, hogy az én lakásom tul sotét, feleslegesen nagy, o ugy bérli a lakását, manapság felesleges megvásárolni, stb. Miért nem tudok fozni, miért nincs gyerekem. Amikor éppen ott tartott decemberben - akkor láttam utoljára - hogy tulajdonképpen a feleségétol nincs is elválva, csak kulon élnek, de évekkel ezelott hivatalosan is szétosztozkodtak, neki nem kell a válást kimondo papir, mert ugysem akar megnosulni - akkor mondtam neki, hogy így egyszerubb lesz visszamenni hozzá ha állandoan ot emlegeti. Ha meg nem fogadná ot vissza az asszony, ott a barátnoje, aki feljelentette ot zaklatásért. Persze nagyon pipa lett, uvoltozott, hogy nekem semmi magabiztosságom nincs, de o nem akarja elkotelezni magát. Mondom jo, akkor kérem a repulojegy árát, amit én vásároltam neki, hogy találkozzunk, rendszeresen, bár eddig mindig kifizette. Mondta, hogy csak 100euroja van. Amikor jott érte a taxi, azzal bucsuzott, hogy találkozunk. 1-2 hét mulva ismét az ismerkedési portálon látom ot, Ja, a legnagyobb bunom az volt, hogy a kozosségi portálokon állandoan kovetem ot, sokat telefonálgatok, szoval szimatolok utána. És nagyot tévedek, ha azt hiszem így, egész életemben vénlányként, hogy majd o nyugdijas koromban hozzám koltozik Egy frászt!
ReplyDeleteEgy további mintapéldány: jomagam kulfoldon élek, elgedett vagyok az ottani munkámmal, amit magam végzek odahaza, ennek a hátránya, hogy idonként hiányolom a társaságot elsosorban a férfitársaságot, valljuk be. Ismerkedési portálon jottem ossze egy nálam 3 évvel idosebb, azaz 58 éves pasival, de nem kommunikáltunk napi szinten. Tavaly áprilisban jelentkezett, kérdezvén, hogy milyen az élet abban az országban, ahol lakom, mert o a régi barátnojének koszonhetoen, aki feljelentette ot zaklatásért miután szétkoltoztek, legszivesebben elmenne valahova messzire. Májusban jott el személyesen, juniusban én látogattam el hozzá, igaz, csak 3 napra - o 5-8-15 napokra jott. Ugy ahogy, minden rendben látszott, én vásároltam neki ugyan a repulojegyeket, mert ot letiltotta állítolag egy légitársaság utastársa viselkedése miatt, de rendben kifizette, nem volt gond. Harmadik személyes látogatása soran - szabin voltunk Ausztriában - kezdte kimutatni igazi énjét. Rajtam minden rossz - a frizurám, ahogy oltozkodom, a csipom, amit biztosan a kinaiaknál vettem, rosszul beszélem az o nyelvet - 5 nyelvet beszélek - és nem vagyok jo az ágyban. Végre vége lett a szabinak, elment, és volt pár megjegyzésem hozzá, persze, csak a skype-on keresztul Hozzáteszem, hogy az illeto általános iskolába járhatott de semmi egyéb és rendorjáror, ami azt jelenti, hogy hazájában jo keresettel rendelkezik. Ja, kijelentette a kozos kirándulás elso napján, hogy nem szeretne velem kozos fotokat, hiszen csak barátok vagyunk. Amikor rányitottam az ajtot a szállodaszobában, éppen azt kérdezte valakitol telefonon, hogy szokta-e magát kényeztetni. A legnagyobb bunomnek azt tartotta, hogy ok nélkul féltékeny vagyok és a kozosségi oldalakon kémkedem utána. A szabit kovetoen tobb dolgot a szemére vetettem, ugy tunt, igyekszik velem szemben tisztességsebben viselkedni. Mindamellett decemberi bpesti 5 napos egyuttlétunk számára maa volta pokol: a szálloda nem tetszett, az ételek izetlenek voltak, állandoan a volt feleségét és a volt barátnojét - aki feljelentette - dicsérte, milyen jol fozott és milyen szépen énekelt a felesége, milyen nagyszeru volt a barátnoje. Egy deci bortol felbátorodva mondtam neki, hogy ha nincsenek is hivatalosan elválva 6 éve, mint ahogy eddig állította, csupán kulon élnek és anyagilag onálloak - vissza is mehet hozzá. Vay ha nem hozzá, akkor a sokat szidott barátnojéhez. Nekem csak a rossz tulajdonságaimat sorolgatja meg, hogy nem tudok fozni és nincs gyerekem. Ja, és kértem a repulojegy árát. Mondta, hogy csak 100 eur van nála. Végigveszekedte velem az egyik leghosszabb utcat mondván, hogy kezeltessem magam, a kommunista nevelésem az oka, hogy nincs bennem semmi magabiztosság, csak a pénz érdekel, ugyis elkuldi mit vagyok oda. Masnap a bucsuzásnál annyit mondott - majd találkozunk. Hivtam ot karácsony után - nem vette fel a telefont. A számlaszámomat akartam neki bediktálni...láttam, ismét ott van az ismerkedési oldalon. Szerintem mar rég talált valakit, és az én torténetemmel bovítette a repertoárját. Most akkor valaki mást fojtogat ...mert ilyen helyzetek is voltak.
ReplyDeleteEn is aldozat vagyok, raadasul fuggo. Hogyan lehet ebbol kikerulni? Probaltam nem egyszer, de mindig atvaltott egy ket napra tokeletesbe, aztan ujra kezdodnek a hibaztatasok, lenezesek, piszkalodasok, elenorizgetesek raadasul meg ehez parosul a beteges feltekenysege is.Folyton kontrolalas, elenorizgetes. Nem tudom meddig birom meg? A legrosszabb az a nincs velem egy ido utan hianyzik, ezt sem ertem.
ReplyDeleteKedves Névtelen,
DeleteBárcsak ismerném az adott személyes okokat és azok alapján válaszolhatnék kérdéseire. De csak a magam kutatásai és saját tapasztalatom alapján, és ezek értelmében felelhetem, hogy a nárcisztikus ember SOHA nem változik meg, hiába is reméljük hogy megváltoztatjuk, hiába is reméljük ezt a "csodát".
Érthető, hogy amikor egy szeretett személy távol van, akkor hiányzik, mert a szeretet érzése nem enged. De a nárcisztikus fél számára az elszakadás nem a szeretet fájdalmát jelenti, hanem a nárcisztikus tápláléktól való megválást. Miként a nárcisztikus ember nem ismeri a szeretetet alapú kötődést, úgy nem értjük mi a nárcisztikus embert annak önzés alapú kötődéséhez a nárcisztikus táplálékához, amit a mi személyünk jelent nekik.
Ezzel én is így voltam nagyon sokáig. Az én esetemben azok akik ellenem fordultak, hibáztattak, lenéztek és ellenőrizgettek éppen saját szüleim voltak. És ehhez adódott anyám beteges féltékenysége mindenki iránt aki egy adott időben hozzám tartozott. Én is megpróbáltam megértetni szüleimmel amit soha nem fognak érteni. Én is megpróbáltam a lehetetlent, megpróbáltam megváltoztatni őket. Én sem tudtam tovább csinálni. Nekem is hiányoznak szüleim, hisz nagyon szerettem őket, ennek ellenére a saját életem, békém és emberi méltóságom megőrzése végett végül beláttam hogy nem volt más választásom, mint a teljes érzelmi és fizikai elválás tőlük és minden kapcsolat megszakítása velük.
Nem tudom hogy ezzel segítségére lehettem-e, de ebben a reményben írtam válaszom.
be kell fejezni az ilyen kapcsolatot. hihetetlen nehez pontot tenni s vegere. utana is nehez. nyugodt leszel utana, ujra tudsz lelegezni de hianyozni fog.nem maga a szemely de valami az eletedböl es szomoru, üres leszel.
DeleteDe ha nem akarst pszichiatrian kikötni be kell fejezni!! ennyi.
Kedves Gold Monn, koszonom a valaszat.
DeleteMegprobalok irni rola. 12 eves volt amikor meghalt az apukaja. Az anyukaja es a nagyszulei neveltek elmondasa szerint mindent megengedtek neki, nem voltak korlatok, ahogyan csak tudtak kenyeztettek. Nem jart fiatalok kozze sem, csak az idosek tarsasagaban mozgott. A nagyszulok elmentek, maradt az anyuka aki foggal korommel ragaszkodik a fiahoz, raadasul a fianak halasnak kell lennie, mert nem ment ujra ferjhez, a fianak szentelte az eletet, ezt tobbszor is hangoztatja neki. Lelkileg az anyuka fogva tartja a 32 eves fiat, aki csak az anyjaban bizik senki masban, a fiu szerint mert anya csak egy van es csak ora szamithat. Nemtudom, hogy az anyja ugy banike a fiaval, mint a fia velem, de nekem nagyon az a gyanum, hogy igen. A kapcsolatunk tobb mint egy eve tart, mar a masodik honapban mutatkoztak a gondok, Valentin napkor megvonta tolem a szeretetet, aztan a harmadik honapnal tartottunk amikor mar gyereket akart (mert mar ideje volna), persze en meg nem erezte a biztonsagot, es ezert jobbnak lattam a vedekezest, erre ugy reagalt, hogy engem megszalt az ordog. Pedig en soha nem bantottam akarattal, es mindig szeretettel, megertessel kozeledtem fele, de neki ez nem eleg. Folyton valtogatja az arcait egszer megerto akkor nagyon jo vele, de aztan atvalt, folyton kritizal (ugy mintha o tokeletes volna).Mar lassan sehova sem jarok, ferfi ismeroseimmel, barataimmal is megszakadt a kapcsolat, meg aztan vele sem szeretek tarsasagba jarni, mert nem hagyja, hogy egy percig sem felszabadult legyek, nem tud elfogadni ollyannak amilyen vagyok. Azt vagta a fejemhez, hogy milyen ember az akinek 38 eves lettere nincs csaladja es gyereke. Tudom, hogy nem vagyok tokeletes, meg keson ero tipus vagyok. Ha nem erzem magam biztonsagban en nem ugrok bele semilyen bizonytalanba.
Koszonom megegyszer a valaszat es neked is kedves Nevtelen, mar az is jo, hogy van ez az oldal es, hogy segiteni probalnak, annyira jol esik.
Kedves Névtelen (az előző üzenet írója),
ReplyDeleteÉn is köszönöm kedves sorait és részletes leírását - és teljesen egyetértek hogy nagy segítségünkre lehet amikor megoszthatjuk egymással ezeket a tapasztalatokat. (Ezidáig a hozzászólásokat idő hiányában nem tudtam részletesebben is megválaszolni - remélem sikerül majd pótolnom az elmaradást.)
Részletesebb leírása alapján is azt tudom javasolni amit előző válaszomban is megtettem indirekt módon, és miként azt fent egy másik kedves Névtelen hozzászóló nyíltan is kifejezte: ha lehetséges minden kapcsolatot és érzelmi és anyagi köteléket elvágni az olyan kizsákmányoló és agresszív emberektől mint az Ön partnere. Leírásából kitűnik hogy partnere nárcisztikus jellegű karakterzavarának gyökere az ő mérgező/nárcisztikus családi háttere és azon belül is a kontrolláló-nem elengedő szülő, ami meglátásom szerint oly gyakori hazánkban hogy az emberek többsége egyenesen természetesnek és normálisnak tekinti azt, emiatt sokszor ő maga sincs tisztában azzal hogy egy ilyen negatív örökség áldozata és ő maga is azt örökíti tovább. Az Ön érdeme és a javára szolgál majd hogy nem azonosult a nárcisztikus negatív értékrenddel, emiatt érzékeli azt mint patológiát, és a nárcisztikus partnere ezért választotta ki áldozatául.
Tapasztalatom és kutatásaim szerint azonban lehetséges kilépni ebből az áldozati helyzetből és bár átmenetileg fájdalommal jár az elválás, az idő begyógyítja e sebeket és az áldozat megerősödve kerülhet ki a helyzetből. A lényeg a bűntudattól és szégyenérzettől való megszabadulás ami a nárcisztikus ember naponta kelt áldozatában, és lényeg az emberi méltóság és önbecsülésünk visszaszerzése, - mindez a nárcisztikus ember mellett egyszerűen lehetetlen. Nagyon gyakran egy ilyen elválás után válik valaki alkalmassá arra hogy egy valóban szeretni képes, empatikus partnert találjon és hogy egyáltalán ilyen embereket vonzzon.
Ugyanakkor efféle konkrét tanácsadás azért is nehéz dolog mert egy kívülálló nem tudhatja hogy valaki aki egy nárcisztikus (akár manipulativ vagy nyíltan agresszív típus) áldozata lett, épp az adott időben rendelkezik e kellő lelki erővel és egyéb lehetőségekkel hogy végleg kilépjen az adott kapcsolatból és helyzetből.
Minden együttérzésem az Öné és szívből remélem és bízom, ahogy erre lehetősége lesz, sikerül túljutnia e nehéz helyzeten.
UI: Javaslom, nemcsak Önnek de általában is, két magyarul is megjelent alapmű elolvasását.
Susan Forward: Mérgező szülők
Dr. George Simon: Báránybőrben (A nyílt agressziótól a manipulációig)
Üdvözlök Mindenkit! Én is érintett voltam és vagyok a témában. Senki ne izguljon a feldolgozás miatt, olyan szintre fejlesztik az aljasságot, a bosszút, a zsarolást, a manipulációt, hogy elég hamar sikerül elfelejteni. Legalábbis az én nárcim ezt teszi. Én is, az ügyvédek, és a bírók is csak kapkodják a levegőt. Én is csak kapkodom a fejem, és azon gondolkodom, hogyan létezik, hogy ilyen emberek élnek a földön? 1 év kellett hozzá, tényleg maga volt a pokol, de nincs más út, higyje el Mindenki. Csak a végleges felejtés. Agykontroll, meditáció, pszichológus. A legszörnyűbb az egészben, hogy a mai napig senki nem hisz nekem, még a saját családom se.
ReplyDeleteKedves Névtelen!
DeleteTeljesen átérzem amin keresztül megy és együtt-érzek Önnel. Maximálisan igaza van, ezek a humanoid de nem emberi lények minden elvetemültségre képesek - nincs határa aljasságaiknak - és az is teljesen igaz hogy senki nem érti és nem hiszi el hogy ilyen is létezik, csak azok, akik maguk is megtapasztalták mit jelent kiszolgáltatottá válni egy nárcisztikus agresszor kezében. Ha tehetném, kötelezővé tenném az erről szóló oktatást a középiskolákban, hogy mindenki tanulja meg időben: NEM IGAZ, hogy a szeretet hatalmával mindenkit meg lehet jobbítani. NEM IGAZ, hogy mindannyian egyformák vagyunk - ahogy ezt Dr. Simon is hangsúlyozza Báránybőrben c könyvében - sőt még az sem igaz hogy mindenkinek van lelki ismerete.
A nárcizmus ma már társadalmi jelenség, és egyre inkább azzá kezd válni annak patologikus, azaz szélsőséges formája is.
Az lenne az ideális ha az össznépi naivitást e téren a felvilágosodás váltaná fel és az ide vonatkozó alapvető pszichológiai ismeretek általános érvénnyel válnának publikus tudássá, védelméül a jóakaratú emberek számára, hogy ne essenek áldozatául a nárcisztikus agressziónak.
Köszönöm hozzászólását és kívánok Önnek nagyon sok erőt feldolgozni mindezt. Való igaz hogy hosszú távon csak a felejtés és az eltávolodás a kivezető út, de a tapasztalat azt mutatja nem ajánlatos az emiatt érzett haragot és fájdalmat elfojtani - ennek is valahogy utat kell engedni anélkül hogy az ártatlanokon vezessük ezt le.
Örülök, hogy végre valaki megért. Teljesen igaza van, tényleg nincs mindenkinek lelkiismerete. Igyekszem nem levezetni az ártatlanokon a haragom, annyi könnyet elhullattam, ami másnak egy életre elegendő. Próbálok új életet kezdeni, és megtalálni újra az örömet az életben. Nagyon köszönöm Önnek, hogy válaszolt.
DeleteKedves Gold Moon! Koszonom az aprilis 7.kei valaszat, az elott, hogy olvastam volna mar ugy ereztem, teljesen le vagyok merulve, nem tudtam megnyuodni sehogysem, de amikor elolvastam ugy meghatodtam, hogy egy idegen ember segit nekem, es meg raadasul szeretetet ereztem az a valaszaban. Boldogan es kiegyensulyozottan aludtam az este (mar reg ereztem ilyet). Ma voltam pszihologusnal segitseget kerni, hogy le tudjam zarni magamban ezt a kapcsolatot, tanacsot kaptam abban is, hogyan vigyem veghez a szakitast, sokat segitett. Felek, de meg kell tennem magamert.Erot kell gyujtenem. Nagy szerencsem van, hogy annyi ember szeretetet erzem magam korul, es erzem azt, hogy mellettem allnak.
DeleteKedves Sorstársaim!
ReplyDeleteÍgy kell szólítanom benneteket, mert azok vagyunk. Azok voltunk az elején, a közepén, a végén és azóta is. Elhittük - én elhittem -, hogy a legnagyobb csoda történik meg velem 35 éves koromra. Csak 8 hónapot töltöttünk együtt, de az nagyon intenzív és tömény volt. Egymásba habarodtunk, egymásba szerettünk, közös jövőt terveztünk, össze is költöztünk (nála), majdnem megtörtént velünk a lehető legnagyobb csoda, majd majdnem "megöltük" egymást. Sok minden történt. Egy biztos volt sokáig, legalábbis így állította be, én meg sokáig hajlandó is voltam ezt elfogadni: a szép - és így utólag kevés - pillanatért ő tehet, a kapcsolatunk megromlásáért pedig én vagyok a hibás. Hónapokig egyfolytában bocsánatot kértem, a kapcsolatunk gyakorlatilag mentegetőzések sorából állt. Mint kiderült: mindenért én vagyok a hibás. Ami a legjobban zavar - és ez állítólag nagyon jellemző a narcisztikusokra -, beszélni vele nem lehetett. Soha semmiről. Voltak problémáink, amelyeket sem kibeszélni, sem megbeszélni nem tudtunk. Annyira a hatalmába kerített, annyira elhittem, hogy vele jó lesz, illetve vele lesz jó, hogy mindent elhittem, és eleinte mindent meg is tettem.
Az elmúlt napokban ezt a következőképpen fogalmaztam meg: elindultunk egy közös úton. Poros földút volt, de nyár lévén én szívesen sétáltam mezítláb. Azonban valahonnan szereztem egy lovat. Sajnos átvitt értelemben is felültettem rá, illetve beültettem a nyeregbe. Bár az átlagnál kisebb önbizalommal rendelkezem, de a helyén van nagyjából az önértékelésem, és amikor egyre-másra jöttek elő az érthetetlen problémák, a lovat kirúgtam alóla. Onnantól kezdve már együtt sétáltunk a poros úton mezítláb. Az nem tetszett neki. Döntésemben természetesen az nagy szerepet játszott, hogy nem kaptam meg azt, amit elvártam volna azért cserébe, amit adtam. Türelmet, megértést, érintést, közösséget, támogatást. Nos, ezekből gyakorlatilag csak a csöpögtetést ment. Ezt ő részben belátta, részben pedig elegendőnek érezte. Ezzel szemben nekem meg kellett volna értenem azt, hogy számára a folyamatos apró pici kedvességek jelentik az éltető erőt. Úgy érzem, nincsenek nagy igényeim: közös ébredés, kávét viszek az ágyba, közösen indulás reggel a munkába, este vacsora az asztalnál (!!), bújjon hozzám, túrjon a hajamba, és mondja azt, hogy minden rendben lesz. Ez nem ment. Általában nem ment. Most már tudom, hogy nem velem volt a baj. Ez az én Gyönyörűségemnek nem megy.
Az állandó hibáztatás és vádaskodás, a lelkiismeret-furdalás ébresztés mellett még van egy fontos dolog. Ez pedig a szabadságvágy kellő megélése a narcisztikusok számára. Mi decemberben eljutottunk oda, hogy együtt akarjuk leélni az életünket, mégpedig többen. Adtunk a csodának egy esélyt, Ő pedig azonnal élt vele. Most már úgy látom, hogy kettőnk közül tényleg én akartam jobban. Amikor kiderült, hogy állapotos, minden még rosszabb lett. Az állandó zrikálások és piszkálódások elviselhetetlenné váltak. Belátom: az én reakcióim sem voltak a legjobbak egy állapotos nővel szemben, de már tudom, hogy azokat csak kiprovokálta belőlem. A januárunk ennek megfelelően egy rémálom volt. Februárban egy nagy veszekedés és családi dráma után szétköltöztünk. Ezt követően megtette azt a szörnyűséget, ami számára megváltás volt. Ő nem tud, és nem is akar ilyen jellegű kötöttségek között élni. Ez az önálló döntése volt, de ő ezt nem hajlandó elfogadni. Szerinte én teremtettem azt a helyzetet, ami után meg kellett tennie.
Azóta volt pár találkozásunk. Olykor próbáltunk beszélgetni, de nem ment. Legutóbb már csak a jóra akartam emlékezni, és ölelni egész este. Ez maradt meg nekünk. Iszonyatosan kötődöm hozzá, talán még ő is hozzám. Olykor még keres, de tudom, hogy nekem kell erősnek lennem. Nem szabad ellágyulnom és közel engednem magamhoz. Nem szabad magamat kínoznom, és nem szabad neki teret engednem a bántásra. Sokat utána olvasva a témának, tudom, hogy nem lesz könnyű az elengedése, de már talán úton vagyok. Ti sem tehettek mást! Engedjétek el, és szerezzétek vissza magatokat! Minden jót! St. Patrick
Nagyon igazad van. Üdvözöllek és mindenkit aki sorstárs. Azok viszonylag szerencsések akik rövid kapcsolatból ki utdnak lépni, de súlyos esetben egy egész életet végigkiséri ez az átok, és nem tudod hogy ennek a részese vagy. Én is ebben a cipóben járok 48 éve és keredstem a kiutat. Mondanom sem kell hogy magamban kerestem a hibát. Mert ugye nem lehet hogy mindenki jó csak én nem. Ismerős? De lehet, mert a narci ember nagy manipulátor. És ott állsz semmi nélkül, lemeztelenítve a leked és kiszolgáltatva végleg. Az én esetemben egy megoldás van, legalább tudom hogy nem én vagyok a selejt. És ez is valami.
DeleteEn is az elengedesnel tarok, nagyon nehez erzelmileg mert nagyon hianyzik. Ket hete szakitottam a narcisztikus - manipulativ baratommal. Az onertekelesemben nem okozott nagy karokat, de az arcomrol eltunt a ragyogas, joforman mar semmit sem szerettem csinnalni, csak voltam. A ket het utan az arcom teljesen megvaltozott ismet tudtam szivbol mosolyogni, nyugodtan aludni. Nehez ezt feldolgozni, mert sokszor legszivesebben vissza mennek hozza, de tudom, hogy nem fog megvaltozni o marcsak ilyen lesz, es ez nagyon elszomorit, mert tudom arra nincs esely, hogy vele boldog kapcsolatba legyek. Azt nem ertem meg magamban, annyiszor megbantott es teljesen lemeritett, tobb volt a rossz a kapcsolatunkban mint a jo, megis szeretem. De inkabb elviselem a hianyat mint azt, hogy lelkilek teljesen tonkre tegyen.
ReplyDeleteSt.Patrick szoritok, hogy legyen erod az elengedeshez, onmagad megtalalasahoz, mert minnel tobb nap telik el az elszakadastol annal kozelebb kerulunk onmagunkhoz.
Ez az írás végre felszabadított egy sok éves folyamatos, bár - köszönhetően a hónapokig tartó kineziológiai kezelésnek - csökkentő, de nem múló válasz-keresésnek a MIÉRT-re. Megkaptam a megfelelő magyarázatot, és ez nagyon jó. Főnök-beosztott kapcsolatom volt egy ilyen személlyel 12 évig. Az első 6-7 évben elfogadható volt, vagyis inkább nem foglalkoztam vele (52 évesen álmaim állása volt). Azonban akkor kiderült róla, hogy nagyon beteg a szíve, ötszörös by-pass műtétje volt, majd prosztata rákja, és később rosszindulatú melanoma - figyelmeztetések, amiket nem volt hajlandó felismerni. Most már tudom, miért. Akkor azonban paranoiás lett, és elviselhetetlen. Már-már az agyamra ment, hogy megfejtsem, és ezért köszönöm, hogy ez az írás az utamba került. Engem nem tudott teljesen legyűrni, mert a Skorpió jegyében születtem, bár gyötört, de nem talált igazán fogást rajtam, csak nem tudtam szabadulni attól, hogy megfejtsem. A Facebook-ra tette fel valaki az írást, és megosztom, és elküldöm ismerősöknek, barátoknak is, mert sokan szenvednek ilyen emberek mellett.
ReplyDeleteKedves Gold Moon!
ReplyDeleteSajnos nekünk a baráti társaságunkban akadt ilyen ember; tökéletesen ráillik ennek a kis leírásnak az interakciókról szóló része (manipuláció, túlérzékenység, áldozatszerep, mindenki őt bántja, önhibáztatás, krisztusi bűnhődés, mártírkodás, irigység, megjegyzések, állítólagos túlaggódás, őszinteség elutasítása, szerepjátszás, fekete-fehér világkép, állítólagos empátiakészség [de aki máshogy él/gondolkozik/öltözködik, az egy hülye], függés, majomszeretet, "hátunk mögött ki- és összebeszélés"). A felénk mutatott önbizalma viszont egy nagy nulla, és nem is tesz azért, hogy kicsit jobban érezze magát a fejében és a bőrében.
Azt találom érdekesnek, hogy ez nála időszakos jellegű probléma, tehát leginkább a depressziós periódusaiban viselkedik ilyen túlzott módon, de amúgy kiválóan lehet vele boldogulni és mindenféle bántás meg furcsaság ellenére is egy jó embernek tartjuk és szívesen vagyunk vele. Viszont ez az utóbbi rossz korszaka már január óta tart és most eljutott arra a szintre egy őszinte beszélgetés és segítségnyújtás után, amit nem a neki tetsző módon adtunk elő, hogy teljesen kizárt minket, a barátait az életéből és most ő az áldozat és mi vagyunk a rosszindulatúak.
Ha ignorálom ezt a kapcsolatot, egy amúgy kedves barátságot veszítek el, ha pedig segíteni próbálok, elutasít és dühös rám.
Tudom, hogy banális a kérdés, de ilyenkor mit lehet tenni?
Válaszát előre is köszönöm!
Üdvözlettel,
Jopek
Kedves Névtelen!
ReplyDeleteNagyon köszönöm Önnek is hogy megosztotta velünk tapasztalatát. (Elnézést kell kérjek amiért a hozzászólások időnként késéssel jelennek meg és amiért az azonnali válaszadásra sincs lehetőségem.)
Nem, nem banális a kérdése - nagyon is jogos - de csupán a leírtak alapján nehéz konkrét tanácsot adni. (Erre sokkal inkább alkalmas lenne egy személyes terápia, ha az illető hajlandó lenne segítséget elfogadni.)
A leírás alapján az illető passzív agresszív típusnak mutatkozik, ami nemcsak a nárcisztikus emberre jellemző - jellemző lehet annak áldozataira is. Az illető komplex egyéniség, ezért is nehéz eldönteni hogy mennyiben lehetséges egy konstruktív kommunikáció kialakítása. Az hogy nincs empátiája, hogy elutasítja a kommunikációt, és nem tud / nem akar másokat elfogadni, valóban a nárcisztikusokra jellemző de az is lehet hogy mindezt eltanulta egy nárcisztikus valaki befolyása alatt, de ez egy kognitív terápia során kinevelhető belőle - ugyanakkor a depresszióra való hajlam, túlérzékenység, önhibáztatás, önbizalomhiány (ill tettetett önbizalom) NEM a nárcisztikus alkatra jellemző, sokkal inkább annak áldozataira, azaz a neurotikus alkatra.
A valódi nárcisztikus ember egyik fő megkülönböztető jegye az, hogy TÚLZÓ AZ ÖNBIZALMA ÉS HOGY AZ ÖNBIZALMA VALÓSÁGOS - ellentétben azzal az általános tévhittel hogy a nárcisztikusok önbizalma csak színjátszás.
A színjátszás olyan értelemben jellemző a nárcisztikusra hogy képmutató életet folytat, bort iszik és vizet prédikál, folyékonyan hazudik és manipulál agresszív módon és kizsákmányoló céllal, tudatosan, rosszindulatú, önző módon. Haszonlesés illetve az áldozatai bekerítésének és legyőzésének "sportja" a fő motivációjuk. Sokan közülük éppen azért használják a rejtett agressziót, a tettetést és manipulációt, mert ez sokkal hatékonyabb mint a nyílt agresszió, és mert a leplezett rosszindulattal sokkal hatékonyabban és többet érhetnek el mint motivációik leleplezésével. Ezzel szemben a passzív agresszív típus tartozhat a neurotikus kategóriába, aki azért nem tud baráti kapcsolatokat kialakítani és fenntartani, mert nem hiszi el magáról hogy őt valaki valóban szeretheti, kedvelheti.
A nárcisztikus ember ezzel szemben meg van győződve arról hogy ő "imádni való", grandiózus önértékelése van. A nárcisztikus önzése olyan szintű hogy egész egyszerűen GONOSZ emberré teszi, valóban csak a maga érdekei számítanak, könyörtelen, agresszív, kíméletlen, szeretni képtelen, ami előbb-utóbb megmutatkozik a felszínen.
Ezzel szemben a barátját jó embernek tartják és szeretnek vele lenni.
Mindezek alapján csak azt tudom mondani én mit tennék: megpróbálnám újra a közeledést hozzá, de vigyázva arra hogy ne tűnjek leereszkedőnek (ami sokszor nagyon nehéz) Amennyiben elutasítja a közeledésüket, szerintem az a legjobb ha nem erőltetik. Ha később magától eljut arra a szintre hogy újra keresi a baráti kapcsolatot, szerintem érdemes megadni neki a lehetőséget.
Hogy miként ismerhető fel valakiről hogy ő maga a rosszindulatú manipulativ vagy a manipulált, hogy ki az csupán játssza az áldozat szerepét szemben a valódi áldozattal, azaz mi a különbség agresszív és a neurotikus alkat között, egy könyv amit nagyon ajánlok mindenkinek:
Dr. George Simon: Báránybőrben (A nyílt agressziótól a manipulációig)
http://bookline.hu/product/home.action?_v=Dr_George_Simon_Baranyborben_A_nyilt_agressziotol_a_manipulacioig&id=82898&type=22
Remélve, hogy ezzel némiképp segíthettem, kívánom hogy a helyzetre megoldást találjanak!
Üdvözlettel,
Gold Moon
Nincs orvossag a szemelyisegzavarra: kulføldøn elek mar 50 eve, M-oszagi hugom azert szakitotta velem meg a kapcsolatot, mert meg mertem mondani velemenyem, itt valami nincs rendben, a fiad 40 elmult es te 62 eves forduljatok orvoshoz, mert a tunetek ide vezetnek.
ReplyDeleteAzota mindketten gyulølnek, a szakitas reszukrøl vegleges.
nagyon jó összefoglaló! (máshol is belefutottam, de itt látom lehet reagálni is)
ReplyDeleteSajnos az is igaz, hogy a nárcisztukus szülő próbál hasonlót nevelni, és így egy családban több generáció ilyen is lehet így egymás mellett. Na ez érdekes dolgokat bír indikálni.
kapcsolatmegszakítás nem is lehet mindig. Amúgy ez a leírás szerintem is nem a szimpla nárcisztikus személyiségre, hanem a már pszichopátiába hajlóra illik inkább. Bár eleve sok az átfedés szerintem a kettő között, és sokszor nem is szétválasztható., max retorika, hogy hova soroljuk.
Ennek a bejegyzésnek minden mondatát márványba kellene vésni! A leírás annyira pontos, hogy egy pillanatig azt hittem, konkrét személyről, az én ex-nárciszomról van szó. Nagyon fontos lenne, hogy minél többen olvassák, mert a nárciszokról valóban sok téves elképzelés él a köztudatban. Afféle butácska, de ártatlan, tükörben tetszelgő nőt-férfit képzelnek el.
ReplyDeleteEzzel szemben legtöbbször valóban igen okosak, intelligensek és éppen ebből következően rendkívül veszedelmesek. Áldozatuk személyiségét olyan mértékben képesek manipulálni, hogy az akár testi tünetekhez vezethet.
Valóban nincs más lehetőség, mint akár gorombaság árán minden kapcsolatot végleg megszakítani velük, ami néha nem is egyszerű: a bejegyzésben is megemlített, megbocsátani, elengedni képtelenségük miatt elősködő, pióca természetűek.
Egy szakember nekem azt mondta - és ezt talán a szerző is megerősítheti - hogy legjobb módszer a velük való szakításra, leválasztásra a teljes figyelmen kívül hagyás, mellőzés. Ennél nagyobb büntetés a nárcisz számára nem is létezhet.
Mellékes megjegyzés, sajnálom, hogy a szerzőnek nincs több ideje folytatni a blogot, mert az írás nagyon pontos, érthető, ilyet még sokat olvasnék.
Kedves Gold Moon és Mindenki, aki eddig hozzàszolt a témàhoz,
ReplyDeleteKöszönet a nyiltságért és a saját tapasztalatok megosztásáért. Nagy érték ez az oldal, hiszen valami olyasmiröl van szo, amit rendkivül nehéz - illetve szinte lehetetlen is - a külvilàggal megértetni. Itt olyan destruktiv mechanizmusokrol van szo, amik négyszemközt, nemcsak verbàlisan, de minden lehetséges kommunikácios csatornán, és legtöbbször tanuk nélkül érvényesülnek.
Magam is érintett vagyok, anyai manipulàciók célpontja immàr több mint 50 éve. Két éve a kapcsolatmegszakitàst vàlasztottam, nem làtok màs eszközt, amivel kivonhatnàm magam ebböl az ördögi körböl. Igy persze kezére jàtszom egy olyan anyànak, aki mindig is pontosan ezt akarta bizonyitani önmaga és a vilàg elött: a gyereke - rossz. Sajàt reakcióimat a manipulációra mindig is arra használta, hogy önmaga elött bizonyitsa, a gyereke nem mélto az o szeretetére.
Es most tényleg ugy néz ki, magam számára is, hogy az ember szándékosan: rossz. Pedig csak önmagàt védi. Ezt nehéz a lelkiismerettel összeegyeztetni. Van valakinek ebben tapsztalata?
Ajánlom minden kedves hasonló cipőben járó sorstársamnak (és természetesen Gold Moonnak is, akinek nem tudok elég hálás lenni ezért a blogért) az alábbi könyvet, a legjobb, amit a témában olvastam:
ReplyDeleteTuija Välipakka – Arja Lehtosaari
A lélek meggyilkolásának 100 módja - A nárcisztikus személyek áldozatai mesélnek
http://www.pilisprint.hu/index.php/koenyveink/pszichologia/a-lelek-meggyilkolasanak-szaz-modja-detail
Bookline-on is megrendelhető, de szerintem a kiadó megérdemli, hogy közvetlenül tőlük rendeljük.
Ajánlom minden kedves hasonló cipőben járó sorstársamnak (és természetesen Gold Moonnak is, akinek nem tudok elég hálás lenni ezért a blogért) az alábbi könyvet, a legjobb, amit a témában olvastam:
ReplyDeleteTuija Välipakka – Arja Lehtosaari
A lélek meggyilkolásának 100 módja - A nárcisztikus személyek áldozatai mesélnek
http://www.pilisprint.hu/index.php/koenyveink/pszichologia/a-lelek-meggyilkolasanak-szaz-modja-detail
Bookline-on is megrendelhető, de szerintem a kiadó megérdemli, hogy közvetlenül tőlük vegyük meg.
Béla
Nagyon sokat jelent ez az cikk, és a kommentek. Nem is sejtettem mi történik velem 4 év óta. Véletlen jött egy cikk formájában a magyarázat. Történetem csak azért nem írom le, mert már előttem sokan megtettétek. Furcsa és kegyetlen élethelyzet a mienk, és nem jön be a "segíts magadon" technika. És akárhogy elemzem, mindig oda jutok, nincs védekezés, nincs megoldás. Ha nem szereted nem lesz baj. Ha beleszerettél, akkor véged.
ReplyDeleteEgy mondat felkeltette az érdeklődésemet. Ha a nárcit szembesítjük a betegségével, akkor semlegesíthetjük azt? Kell hogy legyen valami megoldás. Ő mint egy boxer, nem engedi az áldozatát. Ha elmegy, csak azért teszi, mert úgy hiszi új áldozatra lelt. Ha nem jön be neki, gátlástalanul visszamegy.
A másik, ami érdekelne, megtörténhet, hogy valaki nem is nárci, csak gyenge személyiségű, esetleg súlyos csalódás érte, és átveszi egy közelében lévő viselkedését? Mert szimpatikus neki az érzéketlen életvitele?
Hogy lehet valakiről megállapítani, hogy tényleg az?
Nagyon örölök, hogy megtaláltam ezt az oldalt és megoszthatom a tapasztalataimat.
ReplyDeleteÚgz gondolom, hogy az én életemben is szerepel egy nárcisztikus személy (vagy legalábbis ilyen tulajdonságokkal rendelkező egyén.)
Én akkor jöttem rá, hogy valami nincs rendben, amikor a volt párom (mert róla van szó) 6 hónappal ezelőtt szakitott velem. Nagyon fontos megemlitenem, hogy SEMMILYEN problémát nem véltem felfedezni a kapcsolatunkban, sőt, ő maga is azt állitotta, hogy soha nem volt még ilyen boldog. Váratlanul, minden ok nélkül szakitott velem. Egyáltalán nem érdekelte, hogy én mit gondolok ezzel kapcsolatban (tehát nem szeretett, de nem azért, mert én ezt nem érdemlem meg, hanem mert egyszerűen képtelen. A kapcsolatunk alatt viszont a tenyerén hordozott, amig én nem próbáltam meg érvényesiteni az alapvető emberi jogaimat (sokszor nem hagyott, hogy egyedül végezzek alapvető dolgokat, pl.: zuhanyozás. Egyszerűen CSÜNGÖTT RAJTAM. Amikor kértem, hogy engedje meg, hogy ezt egyedül végezzem, úgy csinált, mintha nem értené. Elhalmozott minden jóval (a pénzt sohasem sajnálta), viszont egyik napról a másikra megváltoztak az érzései és elhagyott. pár hónapra rá, amikor nagynehezen elkezdtem feldolgozni a problémát és megismerkedtem valakivel, a volt párom azt mondta, szeretné újrakezdeni az egészet. Én akkor ezt elhittem és megmondtam az új illetőnek, hogy nem állok készen egy új kapcsolatra (ez volt a legnagyobb hiba a részemről). Úgyanis a volt barátom beismerte, hogy csak megjátszotta, hogy velem akar lenni újra. Azt mondta, nem tudta elfogadni, hogy én továbbléptem. Felteszem tehát a kérdést: Milyen ember az, aki képes elszinészkedni azt, hogy újra a másik emberrel legyen, csak azért, hogy az ember ne legyen boldog???
Általánosságban véve elmondtható, hogy borzasztóan érzékeny. Szeret kritizálni. Szüleivel szoros, majdnemhogy betegesen szoros a kapcsolata. Mások érdekeit nem veszi figyelembe. Nekem fél év után sikerült nagynehezen kikerülni a "bűvös körből", de az kellett hozzá, hogy új embereket ismerjek meg, akik visszareflektálták rám, hogy igenis értékes ember vagyok. Mert amióta ő az életembe került, mintha ....valamilyen kissebbrendűségi érzésem lenne. És ez abból származott, hogy megpróbált uralkodni rajtam.
Nagyon örülök, hogy rátaláltam erre az oldalra. Ő azt hitte, hogy tönkretehet.De nem tudott, mert én automatikusan megerősödtem, ahogy ő elment. Azt vettem észre magamon, hogy amióta szakitottunk, megerősödtem. Sokkal jobb a közérzetem és a környezetem szerint MEGSZÉPÜLTEM (valószinűleg, mert már nyugalomban vagyok).
A legnagyobb feladat az volt,hogy hogyan értessem meg a környezetemmel, hogy ő milyen. Mert szerintem ezt csak én tudom, meg esetleg a szülei. Ő a külvilág felé maga a "tökéletesség", viszont a való életben egy gyenge jellem, aki a szülei kontrollja nélkül nem tud élni. Olykor görcsösen ragaszkodik, olykor hirtelen eltűnik. Én úgy gondolom, túl rövid az élet ahhoz, hogy ilyen emberek irányitsanak bennünket. Ne féljetek változtatni. Ahogy eltűnik az életedből, csomó értékes ember fog megjelenni helyette:-)
Köszönet az írásokért.Régóta keresem a válaszokat s csak a napokban döbbentem rá h férjem tipikus esete a nárcisztikus embernek. Mint olvasom ez a típus nem tud változni, nem lehet szembesíteni ezzel a mentális zavarával.10 éves házasság. 3 gyerek.Ebben a fórumban csupa olyan ember ír akinek pár hónapos kapcsolata volt ezzel a típussal.Ilyen esetben mit tehet az ember lánya?Most ott tartunk h megmondtam h gondok vannak vele....nem értette...menjünk el terápiára...igent mondott de csak azért mert "majd ott kiderül h velem vannak a bajok".már az is valami h eljön velem...gondolom a szakembert nem tudja megtéveszteni...
ReplyDeleteKedves Gold Moon!
ReplyDeleteKoszonom, h megosztottal a sajat tortenetedbol is reszleteket, es lathattam, h masok is hasonlo cipoben jarnak. 15 eves kapcsolat utan 3 gyerekkel valtam el a narcisztikus ferjemtol, aki ellenem forditotta a barataim jo reszet es a szuleimet is, fenyegetessel, veressel akartak ravenni, h fel labon allva is volt ferjem mellett kell maradnom, hiszen o "olyan tokeletes". Bar mar egy eve lezajlott a valas, sajnos soha nem tudok tole szabadulni, a gyerekeken keresztul probal manipulalni es megalazni. Szuleimmel azota sem kommunikalok, gyakorlatilag orokbefogadtak az uj tokeletes fiukat, de vegre ujra onallo lehetek, nem valakinek labtorloje, es a gyerekek is (bar ott vannak a lathatasok, es azutan mindig helyre kell a kis lelkuket razni) szeretetteljes legkorben nonek fel...
Azért én erősnek érzem itt-ott a leírást, és akad a hozzászólók közt egy két gyakorló mártír. Aki nem ostoba az nagyon hamar eszreveszi egy kapcsolatban, hogy milyen a masik fél személyisége, és inkabb vagyok nárcisztikus, mint egy picsogó, nyafogó mártír. Ja és amugy tök jó nektek, hiszen ti képesek vagytok szerelmesek lenni egy másik emberbe, mi meg kizarolag csak magunkba. ;)
ReplyDeleteÜdv,
Egy Nárcisz:)
Ha már így képes vagy látni magad, szerintem az nagyon jó.Haladj tovább, ölellek.
DeleteKedves szerző, hozzászólók!
ReplyDeleteEgy roggyant vályogházig tartott menekülésem apám elől, innen írom szomorú, mégis reményteljes soraimat. Jártam pszichoterápiára, ahol sajnos nem fordult kellő figyelem a bajok forrására, annyit jegyeztek meg, hogy az apja valószínűleg "moral insanity". 36 éves vagyok, remélem még sok jó dolog vár rám! Jó lett volna hamarabb felismerni, de a múltat már senki nem adja vissza..
Sziasztok!
ReplyDeleteLehetséges, hogy néhányuk belátja, segítségre van szükségük? Ezeket az embereket valamiért szerettük, vannak jó tulajdonságaik, amik miatt beléjük szerettünk. Sajnos nagyon nehezemre esik úgy szemlélni a nemrég elmúlt másfél éves kapcsolatomat mint ami nem volt valós, és a volt páromat, mint egy olyan illetőt, aki nem volt tisztában a cselekedeteivel, és nem voltak őszinték az érzései. Persze tudom, hogy úgy, ahogy volt, nem lehetett folytatni, hiszen minden energiámat felemésztette. De a segítőkészsége, a kedvessége, az érzelmeinek nyílt kifejezése nem lehettek mind hazugságok. A végére, mikor már mindent próbált kontrollálni, és mindennek az volt a vége, hogy ő nem elég fontos nekem, és érte semmit nem teszek, még mindig kifejezte az érzéseit, és tervezett velem, kedves volt és figyelmes, csak ezeket egyik percről a másikra beszólások, elégedetlenkedések és sértegetések követték. Tudtam, hogy problémái voltak a szüleivel, úgy érezte, nem szerették megfelelően, és néhány történet és saját tapasztalat után úgy gondolom, tényleg így volt. Sok helyen olvastam, hogy az érzelmi zsarolás, a manipuláció abban gyökerezik, hogy az ember nem érezte, hogy úgy elfogadják, ahogy van, szeretik, azért, aki, és ezt a későbbiekben nem tudja elfogadni másoktól sem. Ebben az esetben viszont borzalmasan sajnálom, aki így él, és véleményem szerint a tetteit nem tudatosan irányítja, nem szándékosan árt annak akit szeret (valóban szeret). Fél, amit nagyon ellenszenves módon nyilvánít ki, és elüldözi maga mellől, aki szereti. Sajnos azt is tapasztaltam, hogy nagy "önbizalmában" mindenki mást hülyének néz, köztük engem is, és én vagyok a felelős mindenért, a kapcsolatunk megromlásáért is, pedig ő mindent megtett értem. Az önbizalomhiány említésére is kikelt a képéből, így úgy vélem az "érzelmi zsarolással" való előhozakodás nem sok jót vonna maga után, ezért segítséget kérni, szakemberhez fordulni is lehetetlen. Nem szeretném magára hagyni, úgy érzem, az én felelősségem is, ha már felismertem a problémát és tudom a hátterét is. Tudom, hogy nem erőltethetem rá az akaratomat, neki magának kellene felismernie a problémát, amihez el kellene fogadnia az én véleményemet is. Van esetleg valaki, akinek sikerült megértetnie a párjával (vagy mással, aki ezzel küzdött), hogy valami nem stimmel, és ha szakemberhez fordultak, akkor az sikeres volt?
Várom bárkinek a válaszát, akinek része volt ilyenben, mert nem gondolom, hogy egy szeretethiányos ember, aki számunkra jót is adott, feltétlenül rossz szándékú és gonosz lenne, aki elől csak elmenekülni lehet. Szeretnék neki segíteni, hogy ha nem is velem, de boldogan tudja élni az életét, mert ő is megérdemli.
Kedves Kata! Ezeket az embereket nem maximum a szindarabot szerethetted. A sajnálatot sem érdemlik. Majd ha egyszer egy szeretted meghal egy ilyen miatt... már nem lesz benned sajnálat. Fogalmad nincs mire képesek. Egyet elvesztettem, egyet megmentettem már csak én vagyok! A szakemberek analfabéták, kiengették.Nem kezelhető.Sajnos azért nem gondolod mert keveset tudsz. Nem jöttél még rá mindenre. Még nem vagy a végső fázisban, mert sajnálod és még felmented. Ez a mérgezés része. Közlöm veled ha a te démonod igazán nárcisztikus és manipulátor akkor pontosan tudja mit tesz.És ha csak egyszer elkapod azt a tekintetet... na akkor fogsz felébredni. Ha előhozakodnál egy esetleges terápiával ne lepődj meg ha kapni fogsz... így is ..úgy is...vagy behuzza fülét farkát és akkor látni fogod hogy igazábol tudja mit tesz.ha bele is kezd nem fogja végig csinálni.
DeleteTovábbá vedd számításba, hogy nem biztos hogy igaz a 'hányattott gyermekkor.'vagy nem úgy ahogy mondja.
Él még a blog? Szívesen leirnám az én történetemet. Tanulságos.
ReplyDeleteKedves Névtelen, köszönöm kérdését - igen, él még a blog! Én is, miként valószínű mindannyian ezen a honlapon, nagyon szívesen olvasnék az Ön esetéről is. Amikor egy ideig nem válaszolok, annak oka hogy engem is közvetlenül érint ez a téma, és emiatt vannak időszakok amikor túl fájdalmas ezzel foglalkoznom.
DeleteDe mindenképpen bátorítom arra, hogy írja le a történetét!
Minél többet olvasunk és írunk erről, annál többet tudunk és minél többet tudunk, annál könnyebb mindezt feldolgozni magunkban.
Egy példa arra, milyen az, amikor a narcisztikus pszichopata pszichológus végzettséget szerez:
ReplyDeletehttps://www.facebook.com/notes/szabad-pszichoanalitikus-egyes%C3%BClet/milyen-egy-ny%C3%A1rspolg%C3%A1r-ha-a-pszichol%C3%B3gus-szerep%C3%A9t-veszi-fel/529881183689965
Evekig nem talaltam a magyarazatat annak,hogy mi a baj velunl, miert nem mukodik a hazassagunk.Rossz iranyba kutakodtam.Evekig magamba kerestem a hibat.Kompromisszumot kompromisszumra kotottem.Hiaba.A narcizmusrol olvasva jottem ra es ertettem meg, hogy ez ferjemre jellemzo magatartas,szemelyisegzavar.Hat boldogabb nem lettem tole estleg elfogadobb.Mit kezdhetnek egy szinte 40 eves ,egymas mellett leelt elet utan? Miyen ,,mankoba, kapaszkodhatok , hogyan konnyithetnek magamon,az eletemen, hogy elviselhetobbe tegyem?
ReplyDeleteKedves Gold Moon! Kutatásai és tapasztalatai nagyon pontosak. Szeretném megkérdezni, Ön szerint van-e olyan személyiségteszt, amivel gyorsan kiderül az illető nárcisztikus-e. Ez egy nagyon vékony jég, kevés szakember ismeri fel, viszont rendkivül megneheziti csalad életét. Válaszát köszönöm!
ReplyDeleteKedves Gold Moon! Egy ilyen ferfi gyermekeim apja, a leiras pontos, ilyen jo es reszletes irast meg sehol nem olvastam. Az lenne a kerdesem, hogy ennek kimutatasara van-e jo szemelyisegteszt, vagy lehetetlen bizonyitani. Koszonom!
ReplyDeleteVéletlen tévedtem ide. Csak megerősíteni tudom, hogy a nárcizmus mennyire veszélyes és negatív dolog. 15 évig éltem egy házasságszerű élettársi kapcsolatban, majd a párom elhagyott. Érzelmileg, lelkileg nagyon legyengültem, depresszióközeli állapotba jutottam. (Egyesek szerint egy ilyen hosszú párkapcsolat múlásának feldolgozásának gyászmunkája felér egy halálesetével.) Kb fél év eltelt, amikor a céghez jött egy nálam 15 évvel fiatalabb fiúcska kolléga. Nem tartottam sokra, mert olyan kis önteltkének tűnt, mindig mindent tud és húde bölcs (nekem ez nem tűnt hitelesnek, mondván, hogy egy 26 éves srác) és szeretett nagyon a dicsfényben fürödni. Aztán úgy hozta a sors, hogy pár héten belül elkerültem onnan. Ez a srác viszont elkezdett rám írogatni messengeren, gyakorlatilag nyitott felém, hamar összebarátkoztunk. Nagyon előzékeny, udvarias jó fej cimbinek tűnt. Először vásárlás, aztán bulizás, aztán edzőterem és heteken belül azt éreztem, hogy életem legjobb, legszínvonalasabb barátságát kaptam általa. Annyira meg tudta kedveltetni magát, hogy igazából - ahogy viccesen emlegettem is - csak azért nem voltam belé szerelmes, mert, hogy ő is fiú :D
ReplyDeleteDe ha hiszitek ha nem, annyira feldúlta az életemet, hogy ugyan persze csajozgattam is, de a lelki közösség, a lélektárs és egyéb dolgok terén neki nagyon fontos szerep jutott. De ő is így állt hozzám. Napi 30-40 üzenet, heti 4-5 edzés, 2-3 buli, összejárás, napi cimbizés, kajálások stb stb stb. Annyira fel voltam dobva, ő behozta az életembe azt, amire vágytam, amit a korábbi barátok haverok nem nyújtottak, hogy bulitárs, edzőtárs, bizalmas igazi férfibarátság. Olyan minőségnek és szintnek éltem meg, mint előtte ilyet soha.
2
ReplyDeleteAz első fura jel az volt, hogy ez a nagyon "édes-mézes" manír egy többnapos elhidegült rideg "szóbaseállás"-ba torkollott egy apró sérelem miatt, amit tőlem elszenvedett. (Egy gyermeteg kis "titkot" véletlen elszóltam. Na olyan büntit kaptam érte, hogy csak lestem.) Kb 4-5 hónapos intenzív barátság után rámírt egy gorombát és hosszú napokig - az addigiakkal ellentétben - teljesen negligált, kitörölt az életéből. Majd egy szűk hét múlva megkeresett és olyan helyzetet teremtett, hogy nekem kellett vezekelnem és engesztelnem, de utána helyreállt minden. Fél évre. No közben azért megfigyeltem, hogy ha ő viselkedett velem nyersen "bunkón" vagy legalábbis nem megfelelően és én ezt szóvá tettem, akkor szénné lettem oltva, hogy túlérzékeny vagyok, hogy mindent felfújok, mindenen kiakadok, sértődékeny vagyok stb. Namost mivel senki más nem részesített ilyen visszajelzésekben, így ez kissé gyanús kezdett lenni. Nem vagyok én sem hibátlan, én is tévedek, de ő ezeket egyszerűen semennyire sem tolerálta, és azt sem, hogyha én lereagáltam az ő negatív megnyilvánulásait. Mindegy, fél évig egész jól egy húron pendültünk, amikoris teljesen akaratlanul elkövettem egy hibát, aminek az lett a vége, hogy nem vont kérdőre, nem kért számon, nem szembesített, nem vont felelősségre, hanem egyszerűen megint negligált. Nem válaszolt, nem keresett, ha írtam rá leszrta stb. Ekkor már hosszú hetekig tartott a kerülés, a kiközösítés, majd egy-két ilyen facebook lájkolás oda vissza (vicc az egész) által újra közeledtünk. Lassan-lassan, de beindultak a közös bulik, a napi kapcsolattartások, az edzések stb. Aztán pár hónap után az edzések elkezdtek kimaradni, de elsősorban az én időközbeni új munkám és az ezzel járó időbeosztás miatt. De a cimbizés hibátlan volt, elmentünk az ő felvetésére kettesben nyaralni. (Semmi buzulás :D mielőtt erre gondolna valaki) végig buliztuk csajoztuk a Balatont, annyira egyhúron pendültünk 9 napok át tartó 24 órás összezártságunkban, hogy anno a barátnőimmel nem éreztem ilyen fesztelenül magam nyaraláskor, mint vele. De amikor szóba hoztam az edzést, akkor sunyított, lapított. Ja és mondanom sem kell, hogy örökké ő akart az okosabb, szebb, jobb, erősebb lenni. Kioktatott, hogy hogy kell csajozni (ő 27 én 43 :D) stb stb stb. De sebaj, alapvetően jó volt minden, mindig azt mondtam magamnak, hogy Zoli, te sem vagy könnyű eset, ez a srác meg tényleg kitart melletted és bizalmas a kapcsolatotok. Úgyhogy igyekeztem amennyire csak lehet elnézőnek lenni vele. Aztán jött az ősz, tudtam volna megint edzeni járni, mert olyan lett az időbeosztásom, amikoris nagyon sok unszolásra, mivel ráuntam a terelésekre és direktbe bekérdeztem, hogy mi baja a közös edzésekkel, kibökte, hogy (EZT FIGYELJÉTEK) egyszer Ő BESZÓLT nekem amire én állítólag VÁGTAM A POFÁKAT. És ő nem akar feszkót. Ázzeg!!! Ő csinálja de ő nem akar feszkót. Na én megint csak nyeltem 3 hatalmasat és tudomásul vettem. Sőt elkezdtem magamba szállni, hogy mit cseszhettem el, biztos nagyon bántó voltam. De az ilyenek sokasága volt, hogy beszólt nekem egy szórakozóhelyen, aztán ha annyit mondtam, hogy kissé túllőtt, akkor azt reagálta, hogy "egyem az érzékeny lelkedet" stb stb. Akkor is nekem kellett megint belátnom, hogy hülye vagyok, így legalább működött a barátság.
3
ReplyDeleteAz évek alatt sok ilyen kis apró sérelmet begyűjtöttem, amik nem lettek fel- illetve megoldva. A szóhasználatomba(!!!) is belekötött, stílustalannak és alpárinak megbélyegezve, miközben ő sokkal alpáribban is meg-megnyilvánult (ezt is külső ismerős konstatálta, nem én vagyok túl elfogult magammal). Aztán jött a tavaly december, amikoris lett egy barátnőm. Eleinte ő mellettem állt és drukkolt, majd jött egy fura törés. Egy kettesbeni bulizáson picit felöntöttem a garatra és a korábbi igazságtalanságaiból párat felhozva kissé leoltottam a srácot. Másnap feléledt bennem a korábbi lelkiismeret és én kértem elnézést, hogy nem akartam a lelkébe gázolni, be voltam rúgva stb. Megnyugtatott, hogy semmi okom az aggodalomra, stb. De innentől elkezdtek ritkulni az alkalmak. Már messze nem volt napi kapcsolat, heti bulik stb. Néha eltelt egy-két hét is kontakt nélkül. Aztán bekérdeztem, hogy mi okozza ezt a kegyvesztettséget. Természetesen terelt, azt mondta "azt hittem csajozol". Na nekem ekkorra már elegem lett, elkezdtem én is kerülni őt és iszonyat erőfeszítések árán, de elengedni, leválasztani magamban ezt az amúgy irracionális, szinte már a szerelemre hajazó erős kötődést. Már olyan is volt, hogy egy hónapig nem volt köztünk kommunikáció. Kezdtem új alapokra helyezni az emberi kapcsolataimat, sajnos az a nőkapcsolat már nem volt, de ismerkedtem, randizgattam, más haverokkal jártam bulizni stb stb. Talán már másfél-két szótlan hónap is eltelt, amikor megkeresett. Meglepődtem, de egy buliba hívott, egy olyan programra, amit "fénykorunkban" még elterveztünk egy évvel korábban. Én félre tettem minden negligálási sérelmet és sértettséget és pozitívan fogadtam. Egy-két hétre visszaállt minden. Legalábbis azt hittem. De amúgy jófej volt, beajánlott a főnökének munka ügyben, hogy menjek alkalmi beugrós söfőrnek, beajánlott egy másik körbe is szintén jó melókat hozván. Nagyon hálás voltam érte, még egy kajálásmeghívást is ajánlottam, ha megnyílik a közeli gyorsétterem. Ő meg felhozta, hogy menjünk strandra, bizonygatta, hogy "de ugye a szünet ellenére nem voltunk rosszban" stb stb stb. Aztán a strandból nem lett semmi, mert ráírtam, visszaírást ígért egy nyári szombati délben és napokkal később találkoztunk véletlen a telephelyen. Tehát úgy szrta telibe az arcomat mint annak a rendje. Párszor még próbálkoztam őt programokra hívni, de semmi. Aztán pár hete megkérdeztem, hogy ugyan mi van. Két évig napi kapcsolat, nem túlzok szinte félóránként a nap 24 órájában (max éjjel nem annyi, de néha igen) és most meg 8-9 hónapja semmi. Hát nagy nehezen azt írta le, hogy semmi baja velem, de "áttett egy másik polcra" mert nem tudja a stílusomat elviselni. Erre nem reagáltam semmit. Fölöslegesnek éreztem volna. (Valamennyit magabiztosabb lettem, már régen nem vagyok az a kis szerencsétlenke, aki akkor voltam, amikor összeismerkedtünk, de tényleg sosem vagyok senkivel arrogáns vagy fölényes. Legalábbis senkitől nem kapok sosem ilyen irányú riposztot.) Aztán volt egy hosszú nap, amikor a cégautóval lenyomtam 900km-t és este fáradtan elfelejtettem visszatenni a cd-jét a lejátszóba, nálam maradt egy védőtokban, hogy ne legyen baja. Fáradt voltam, kimaradt az esti procedúrából, hogy visszacseréljem a lemezeket. Másnap kapok egy mérges messenger üzenetet, hogy hol a CD-je és a cukorkája. Aztán kisvártatva egy "nárcidüh"-vel átitatott "ez a hála azért, hogy melókat szereztem neked" fenyegetést. Nem értettem, mi baja van. Visszaírtam, hogy elnézést, a lemez nálam van, kivettem, mert más hallgattam és este elfelejtettem visszatenni. Erre nem nyugodott meg, hanem tovább kötekedett, majd egy durva összeszólalkozás után letiltott a facebookon. És minősíthetetlen stílusban írt előtte.
4
ReplyDeletehttp://kepfeltoltes.hu/view/160918/Tomika_bameg_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
Aztán legközelebb személyesen sem sikerült konszenzusra jutni, flegmázott, fölényeskedett, aztán megmondtam neki, hogy ő a szememben megsemmisült. Persze nagyon ideges lett, de én innentől kiszálltam a buliból. Ignorálom őt, bár nem is tehetek mást, mert mindenhonnan letiltott.
Sajnos későn eszméltem fel, hogy kivel volt dolgom. Mindenkinek azt tanácsolom, hogy amikor valami "túl szép, hogy igaz legyen", akkor ne legyünk naívak, nincsenek csodák. A nárcizmust, mit fogalmat egy coach ismerősöm mondta a sráccal kapcsolatban és ahogy elkezdtem a témában olvasgatni, csak csapkodtam a fejemet a sok "AHA ÉLMÉNY" miatt.
Amiket felismertem, sajnos utólag: behízelgés, szimpátiaébresztés, intolerancia, megbocsátási képtelenség, antiszoc attitűd, azaz én vagyok a túlérzékeny, ha rosszul esik valami tőle. Önimádat, fölényesség, mindig őt kell csodálni, őt kell isteníteni, örüljek, hogy ilyen barátom van, mint ő stb stb stb. Ezvan. Sajnos. :(
Köszönöm ezt az írást, anyámra ismertem benne,
ReplyDeletepróbálom megérteni őt, (nem megy) és megszabadulni a pusztítástól amit okozott bennem.
Egy picit most könnyebb...
Minden szava igaz az összefoglalónak!!!
ReplyDeleteÉn 30 éve élek egy szóról-szóra ilyen férfival!Nagyon fiatalon házasodtunk össze, a házasságkötésünk napján 180 fokos fordulatot vett a viselkedése.Az addig kedves,már-már behízelgő viselkedése egy csapásra megszűnt. De hosszú évekig nem értettem mi történik,mibe vagyok benne.Csak teljesen összezavarodtam,és folyton próbáltam neki segíteni, mert még én sajnáltam őt.Folyton közte és a gyerekünk között egyensúlyoztam, hogy Ő minél kevésbé sérüljön.Ez szerencsére sikerült is, de rengeteg energiámba került!
Vagy 20 év kellett, hogy összeálljon a kép, hogy mi baja.Ez idő alatt mindenen átmentem ,ami egy ilyen kapcsolatban megtörténhet!Annyira ellehetetlenített az elejétől kezdve, hogy a baráti kapcsolataim szép lassan mind megszűntek.Anyagilag függetlenedni sose hagyott (arra mindig ügyelt!!),fokozatosan elérte, hogy amim volt,az ma már mind az övé.A nap 24 órájában rendelkezésére kellett állnom, ami minden energiámat felemésztette!Valószínű ez volt a cél! Lépni sose volt erőm (mindig zsarolt valamivel), de leginkább lehetőségem nem volt.
Amúgy kifelé egy igazi társasági ember,jóképű, mindenkit elbűvöl, imádják, munkájában sikeres.Mindene a munka!De sose boldog igazán.
Anyukája szintén nárcisztikus, apukája csak simán áldozat.
A 30 év alatt mindent megpróbáltam,de semmit nem változott,vagy csak ideiglenesen megerőltette magát, és tudom soha nem is fog!
Minden szava igaz az összefoglalónak!!!
ReplyDeleteÉn 30 éve élek egy szóról-szóra ilyen férfival!Nagyon fiatalon házasodtunk össze, a házasságkötésünk napján 180 fokos fordulatot vett a viselkedése.Az addig kedves,már-már behízelgő viselkedése egy csapásra megszűnt. De hosszú évekig nem értettem mi történik,mibe vagyok benne.Csak teljesen összezavarodtam,és folyton próbáltam neki segíteni, mert még én sajnáltam őt.Folyton közte és a gyerekünk között egyensúlyoztam, hogy Ő minél kevésbé sérüljön.Ez szerencsére sikerült is, de rengeteg energiámba került!
Vagy 20 év kellett, hogy összeálljon a kép, hogy mi baja.Ez idő alatt mindenen átmentem ,ami egy ilyen kapcsolatban megtörténhet!Annyira ellehetetlenített az elejétől kezdve, hogy a baráti kapcsolataim szép lassan mind megszűntek.Anyagilag függetlenedni sose hagyott (arra mindig ügyelt!!),fokozatosan elérte, hogy amim volt,az ma már mind az övé.A nap 24 órájában rendelkezésére kellett állnom, ami minden energiámat felemésztette!Valószínű ez volt a cél! Lépni sose volt erőm (mindig zsarolt valamivel), de leginkább lehetőségem nem volt.
Amúgy kifelé egy igazi társasági ember,jóképű, mindenkit elbűvöl, imádják, munkájában sikeres.Mindene a munka!De sose boldog igazán.
Anyukája szintén nárcisztikus, apukája csak simán áldozat.
A 30 év alatt mindent megpróbáltam,de semmit nem változott,vagy csak ideiglenesen megerőltette magát, és tudom soha nem is fog!
48 éves kapcsolatban élek a férjemmel. Teljesen helytálló a tünete az általad írtakkal. Alapvető egy túlzott anyai imádat és saját családdal szembeni laza kapcsolat. Az édesanyjára is nagyon passzol a "diagnózis". Hogy ez milyen gyötrelem, főleg ha az áldozat, pl én és a fiaim is mindig magunkat próbáljuk hibáztatni nevelni. A külsődleges jóság, a manipuláló képesség nagy a mamában és fiában is. Mégis miért tartott eddig a kapcsolat? Nem értem magam sem. Azt gondoltam én elég erős vagyok hogy ezeket a nagyon komoly szenvedést is okozó problémákat kezeljem. De most hogy látom, amikor fiaim már önállóak lettek, és úgy kezelik ezt a problémát hogy eltávolodtak, most érzem nagyot hibáztam.
ReplyDeleteSzinte szégyenlem leírni, hogy 48 éve élek házasságban és vergődök benne. Hol jobban hol kevésbbé bírva. Mikor ráleltem erre a blogra felismertem mi is a hiba. Egy nagyon szoros anya és fia viszony ami taccsra tette a házasságunkat már az elején. Külsőleg igen csodálatos emberek voltak, de felemésztették minden igyekvésemet hogy változzon valami. Ha lázadtam, nagyon gyorsan szembetaláltam magam saját kicsiségemmel. Mivel kifelé nagyon jó képet mutatnak magukról, és a férjem az édesanyjáról - a mama nem ennyire rajongó a fia felé, így védtelen maradtam. Miközben szinte az én dolgom volt a gyerekeim nevelése, gondoztása, spórolás hogy elláthassam őket megfelelően, a férjem édesanyját pátyolgatta. A fiaim 20 éve már családot alapítottak. Úgy látom a menyeim félve az anyóstól hogy ők is így járhatnak mint én, eltávolodtak, anyósom felé fordultak, aki őket is bedarálta, és a fia mellé allította őket. Lehet hogy furcsának tűnik amit írok, de higyjék el így van. Egyszerű a dolog. Az ilyen tipusú emberek nem beszélgetnek, nem kíváncsiak a másik véleményére. A férjem az anyjával beszélte meg amit velem kellett volna. Ha tiltakoztam gorombaság, kiközösítés, duzzogás volt a vége. Már többször akartam kilépni az életemből, főleg amikor a gyerekeim már elköltöztek. Lehet hogy hihetetlen, akkor kaptam anyák napi köszöntőt én anyósom előtt, amikor már ő meghalt. És minden így ment. Ugye az látható hogy az idősebb korosztályhoz tartozom, és minket még a családi háttér sem arra nevelt hogy meneküljünk. Nekem sokat jelentett amikor olvastam a blogban a narcisticus emberek jellemzőit, mert most látom igazolni, hogy én áldozat vagyok és így fogom az életemet folytatni.
ReplyDeleteEgy pár momentum az életemből.
25 évesen ismerkedtem meg a férjemmel, nagynéném aki ismerte anyósomat meglátogatott pici beredezett otthonomba. Nemsokára megjelent a későbbi férjem. Február volt, nemsokára szerelem, terhesség, amit elvetettem, mert ösztönszerűen még menekültem volta. Májusban eljegyzés,az én családom nélkül, az ő falujában. Júliusban esküvő. 10 hónap múlva megszületett a nagyobbik fiam. 6 hónapos volt amikor terhes lettem a kisebikkel. A nagyobbik fiam 1 éves születésnapján már az anyjához költöztetett sok minden jóval kecsegtetve.Ott kiderült hogy építkezésbe kerültem, 1 éves kisfiammal, 6 hónapos terhesen.
Nemsokára kórházba kerültem, koraszülésveszéllyel.
Amikor a kisebb fiam megszületett a férjem nem jött be értünk a kórházba, a hugával hozatott haza, mert éppen vakolni kellett.
És így ment tovább, el nem tudtam képzelni hogy mi történik velem, Hogy miért. És vergődtem tovább.
Ikertestvérem meglátogatott a kisfiával, amikor csináltak egy cirkuszt, aminek következtében a férjem megütött. Akkor válni akartam.
Munkahelyem volt a városomban, és akkor már 2 szobás lakásom. Nem értem
miért nem léptem.
Anyám a történtek miatt intézkedett óvoda és bölcsöde szerzésével. Hazaköltöztünk. A férjem nem engedett el, féltette - mostmár tudom - a megszerzett pozícióját. És ez így ment. És ez van. Anyuka míg élt kézben tartotta. Mióta meghalt a férjem szinte megkukult, szinte nem is él. Nem fogadja el a főztömet - bár azt már 20 éve felmondta anyai segítséggel, Tehát ágytól asztaltól. Az ágytól nem kell mondanom miért.
Hogy miért írtam ennyire részletesen. Példa. Okulás. Talán.
Már részletesen leírtam az én sorsomat. szégyenkezve, mert 48 éves házaaságbaélés óta folyamatosan keresem az okokat. A párom tőlságosan kötődött az édesanyjához, és ő nagyon tudta irányatani, gyerekei és felém laza volt a kapcsolata. Mindig vitte az mamához a gyerekeket, dicsekedett velük, de én szinte nem is voltam. Nem akarom leírni az egész elrontott életet, de nagyjából már rájöttem mi volt, mi a hiba. Jelenleg egy újabb és ismétlődő cirkuszból gyógyítom magam és találtam rá erre a blogra. Köszönöm.
ReplyDeleteÉn is köszönöm hogy megosztotta velünk a történetét.
Delete- Köszönöm Önnek is és minden ez oldalon hozzászóló sorstársunknak -
Az Ön szomorú esete is mutatja miként rombol emberéleteket a nárcisztikus szülői viselkedés és ez a magatartás mint követendő model. Nem szabadna hogy igy legyen. A nárcisztikus emberek felismerése és az ártatlanok védelme társadalmi ügy kellene legyen, de ahogy többen is észrevették a hozzászólók közt, ennek éppen fordítottja a tendencia - az áldozatok vádlása.
Pár éve érdekelnek a pszichológiai könyvek, ősz óta már azok is, amik a kényszerbetegségekkel foglalkoznak. Nálunk nem ennyire egyszerű a képlet, nem érzem egyértelműen bizonyítottnak, hogy a párom (hapsi) nárcisztikus - talán mert marhára kemény vagyok és belőle hiányzik a fölényeskedés, alapból csigaházba húzódik. Én könnyebben konfrontálodom és határozottan védem az álláspontom, ugyanakkor ha tévedek, belátom. Nem fentről le, egyszerűen elhalkulok és belátom, hogy nem volt igazam. Ugyanakkor a BNO szerinti jellemzőkből legalább 3 megvan benne, a többi részlegesen jön elő bizonyos hatások eredményeképpen. Most azért ismerkedem a témával, mert a három főnökömből az egyikkel lett konfliktusom, amivel egyidőben kiderült (felesége mondta, aki pszichológus), hogy a pasas nárcisztikus. Ha tényleg az, és úgy tűnik az azótai viselkedéséböl, hogy így van, akkor azt hiszem, beadom a felmondásom hamarosan.
ReplyDeleteEnnek a posztnak a szövegét több oldalon is látom szinte karakterhűen másolva, de nem tudom, hogy oda is Gold Moon írta, vagy lopták.
ReplyDeleteSziasztok! Abban esetleg tudnátok segíteni, hogy mit tegyek, ha én nekem is vannak ilyen nárcisztikus hajlamaim? Ebből ki lehet gyógyulni?
ReplyDeleteIgen ki lehet gyógyulni, a gyógyulás egyik alapfeltétele éppen az hogy valaki észreveszi magán az efféle jegyeket.
DeleteHa le tudná írni bővebben és konkrétan is hogy mit ért nárcisztikus hajlam alatt, az nagyban segíthet konkrétabb tanácsot is adni. Ugyanis nagyon sokan éppen egy nárcisztikus társ vagy szülő hatásai révén veszik fel a nárcisztikus jellemzők némelyikét. De sokszor az a jel hogy valaki nárcisztikus hajlamokat fedez fel magán, épp annak ellenkezőjére utal, arra hogy egy nárcisztikus ember szeretné ha Ön részéről az én önvédelme minden szinten leomlana előtte mint akadály. A nárcisztikus ember egész világképe saját énje körül forog, ami eredményeként azokat tekinti nárcisztikusnak akik számára nem ő a világkép központja. Az így vádolt és agymosott áldozatok saját egészséges önértékelésüket is önzésnek, nárcisztikus hajlamnak vélhetik önmagukban. Tehát az is lehetséges hogy csupán erről van szó az Ön esetében is.
De ha Ön a cikkben leírt valódi nárcisztikus jegyeket ismerte fel önmagán, kérdés hogy melyeket és hogy mily intenzívek ezek. Az biztos hogy már maga a tudatosság is segít e hajlamokat visszaszorítani, azaz annak tudata hogy e felismert hajlamok eltérnek az egészségestől. Eközben érdemes lenne egy olyan terapeuta segítségét is kérnie, aki jártas a pszichológia ezen al-területén.
Nekem az apám volt nárcisztikus, és nem én diagnosztizáltam, hanem egy pszichiáter. Persze megpróbálta az orvosokat átverni, és valóban nagyon okos volt.
ReplyDeleteGyerekként mindig az járt a fejemben, hogy vajon másoknak milyen otthon és hogy más gyerekeknek is olyan feladatokat kell a ház körül megcsinálnia, amit a szülő utál csinálni. Aztán persze sosem volt semmi sem elég jó, mindig csak a kritika jött.
Az elvárások rend szerint teljesíthetetlenül magasak voltak, legyen szó tanulmányi eredményről, vagy a nyári szünet egyes napjain elvégzendő feladatokról. Pihenni nem szabad, mert akkor lusta disznó vagy.
A külsőmet is rendre kritika érte. Túl kövér, túl sovány, tilos volt sminkelni, körmöt lakkozni. Az a zene, ami nekem tetszett az egy hulladék.
A sort vég nélkül lehetne sorolni.
Ez az ember 5 éve halott, de még mindig próbálok kigyógyulni belőle. Jártam pszichológushoz, az sokat segített, de azt hiszem, hogy ezt a harcot a múltammal életem végéig vívni fogom magamban.
Remélem belőlem jobb szülő válik majd.
Kedves Gold Moon!
ReplyDeleteÉn kicsit speciális helyzetben vagyok a többséghez képest, nekem a párom 10 éves kislánya mutat kóros nárcisztikus tüneteket. Az édesanyja egyértelműen nárcisztikus, így aztán nem csoda, hogy a kislánya szivacsként szívja magába az anyai mintát. Ez a kislány az ideje felét szerencsére nálunk tölti, és én nagyon szeretném megtalálni azt a viselkedésmódot vele szemben, amivel kezelni tudom a tipikus nárci-reakciókat, és amivel neki is tudok segíteni, hátha felnőttkorra "kinövi"... Ennek nem nagyon találom szakirodalmát, legalábbis nem a neten, megköszönném, ha segítenél benne, és azt is, ha adnál néhány viselkedés-sablont, mert eléggé kétségbe vagyok esve. Nem vagyok gyakorlatlan, van egy saját, a kislánynál nagyobb gyerekem, és a kislány húgával is sikerült közösen, lépésről lépésre jól működő, szeretetteli, bizalmi kapcsolatot kialakítani, de ennél a kislánynál megáll a tudományom. És persze a gyerek viselkedésében a szülei válása miatt törés, az anyával szembeni lojalitás okán a gyermeki kicsinyes bosszú, az első gyerek trónfosztottságának fájdalma, és a szeretetért esengés mindenek felett egyaránt megtalálhatók... Még ha pszichológus lennék, akkor is sok lenne, pláne, hogy csak egy anya vagyok. :( De valahogy kezelnem kellene a dühkitöréseket, azt, amikor úgy hazudik, hogy tudom, és az túl van a gyermeki vágyon-fantázián, és én csak hallgatok, azt, amikor felháborodik azon, ha kérem és elvárom, hogy ne csak víz alá álljon 1 percre, de szappannal fürödjön meg, és ha hideg van, öltözzön fel, vagy hogy ha jelzem, hogy amellett, hogy neki természetesen minden jár, azért cserébe egyes kérések részünkről is jogosak... ezek mind, mind okok valami iszonyatos hisztériára, amiket alapvetően megértek, egyik gyerek se szereti a szülői szabályokat, de a sajátommal és a húgával ezeket normális mederben tudom tartani, vele meg azonnal apokaliptikus robbanás történik. Iszonyatosan nehéz... és nem boldogulok. Tudnál egy kicsit segíteni???
Előre is köszönöm!
Kedves hozzászóló, még a megszokottabbnál is jóval nehezebb és komplexebb helyzetet ír le. Nagyon mélyen együtt érzek Önnel is miként minden sorstársunkkal ezen az oldalon és azon túl. De mint a többiek esetén is mondanám, az egyedi megoldásra nem tudok mást javasolni mint a személyes és/vagy családi terápiát. Remélem hogy e javaslattal mégiscsak segítek valamilyen szinten.
DeleteKedves gold Moon! En most probalok kievickelni a " drogos" allapotbol, irto nehez...a kerdesem , most van egy uj aldozat, mennyire valoszinu hogy megvaltozik? Sajnos en benne megtalaltam a pszihopata es narcisztikus tulajdinsagokat. Legkozelebb leirom a tortenem îs, meg Nincs erom hozza. Blokkalva vagyok meg...
ReplyDeleteVégigolvastam az írást és a hozzászólásokat, nagyon örülök hogy ilyen blog létezik és hogy sokan részletekben leirták a történteket, mert ezekböl mind lehet tanulni. A szerzönek külön köszönet hogy ilyet elinditott és hogy jelen van azóta is. Sajnos én beleestem többször is a szüleim hálójába. Nagyon sok mindent akarnék irni de most csak a legutóbbi dilemmával akarok foglalkozni, mert a többi már sablonos részlet és még igy is hosszu lesz. Szerintem narcisztikus lettem és ez az őrületbe kerget. 25 éves lány vagyok, most otthon lakom szüleimmel és egyik tesómmal. Ide-oda ingok anya és a tesóm közt, akik utálják egymást. Én meg magamat, és hol a szüleimet, hol a tesómat. Állandóan ezzel kell foglalkozni. A minap elmentem éjszakára dolgozni, és amig nem voltam itthon addig a szüleim megverték tesómat és bántalmazták. Mikor hazaértem reggel, csak tesóm volt itthon zaklatottan és én megint egy rózsaszin felhöböl lettem kihúzva mert hogy elözö este én még anyával bizalmasan beszéltem hogy akkor én ki akarok költözni de ö lebeszélt mert mondta hogy ez nem megoldás,mivel ez már többször elöfordult hogy otthonról elköltöztem( illetve elmenekültem ) csak mindig hazaköltöztem ( ennek pedig az az oka hogy minden függetlenedési kisérletem utan önbizalmamat teljesen elvették vmilyen módon), ezt telefonon beszéltük, meg mondtam nekik hogy ebböl elegem van hogy mindegyikünk egymasra mutogat, és hogy én is sajnálom hogyha tesómról rosszat mondok. Ö meghallgat meg probal tanacsot adni, és KÖZBEN EZ FOLYIK A HÁTTÉRBEN? Hogy lehet egy ártatlan gyereket igy bántalmazni??? És a másikkal meg bizalmi kapcsolatot felépiteni? A bátyám az meg nem tud semmiröl, csak éli a világát, öneki ebböl nem jutott ki. Mióta anyát közel engedtem magamhoz megint, kiderült hogy engem hibáztat amiatt hogy bátyámnak egyik kapcsolata sem sikerült. De nekem közel sem jutott ki olyan rossz ami a hùgomnak.
ReplyDeleteEz betegség hogy mindenki egymást a másik alà akarja vonni.
A dilemmám annyi hogy egyedül el akartam költözni de most már látom hogy tesomat nem lehet itthon hagyni. Ö egyaltalan nem elesett, már túl van a dolgokon, de megbeszéltük hogy együtt költözünk. Azota nem beszeltem a szuleimmel miota tesomat megvertek és mar nem is tervezek soha. Mar nekem volt ilyen sok periodus az eletemben mikor megszakitottam a kapcsolatot, csak egyetlen baj volt ezzel hogy sosem epitettem fel külsö kapcsolatokat akikben jobban megbiztam volna, mint a sajat szuleimben ( tudom furan hangzik, de mindig azt sugallja mindenki hogy a szuleid az egyetlenek akikben meg lehet bizni, de ez mekkora hazugsag ) meg féltem ha valakinek elpanaszkodom a szüleimröl a dolgokat akkor megmondjak hogy gyerekes vagyok, meg stb.
A baj az hogy igazabol félek tesómmal együtt elköltözni mert akkor megint az van hogy nem élem a saját életem, mert azért ö is nagyon kontrolláló. De màr annyiszor hibáztam hogy azt mondtam hogy most rá fogok hallgatni mert ö lát teljesen tisztán a családdal kapcsolatban meg amúgyis mindig büntudatom van, hogy nem tudok neki segiteni. Most teljesen sarokba vagyok megint szoritva. A szituáció le van csillapodva és magamat nyugtatom de úgy érzem hogy egész életem ilyen lesz hogy döntésképtelen leszek és egyik embertöl a másikig fogok szaladgálni attól függöen hogy ki ért meg. Tudom hogy az önbizalmam teljesen romokban van, de nem tudom miért. Azt a legtöbb ember akivel beszélek észreveszi hogy megfelelési kényszerem van. Most minden embertöl eltávolodtam mert nekem ez tul sok hogy sose tudom hogy én mit akarok és mindenkinek meg akarok felelni. A húgom viszont normális és ezért is félek hogy ö lehet hogy mellettem tudná élni az életet amig kiszállunk igy a családból, de én viharokat csinálnék megint a sok panaszkodással meg azzal ha eltávolodom töle, mert ezt mindig észreveszi és jobban rám száll. Szóval én nem vagyok erre készen. A szüleim teljesen eltörölték az énem és teljesen kezdek nemnormális lenni. Ezt abból tudom hogy a munkatársaim utálnak, és van is okuk rá. Pedig én meg kedvelem öket. Nagyon rosszul esik. Azt hiszem hogy mindig engedem hogy a problémák beszippantsanak és meg akarom öket oldani. Pedig ez a legnagyobb tévedés ezzel a dologgal kapcsolatban, hogy valaki meg tudja oldani, de nem.
ReplyDeleteElöre is köszönöm és üdv minden olvasónak
Kedves Névtelen!
DeleteKöszönöm hogy ily részletesen megosztottad velünk problémáid és kétségeid.
Annak alapján amit leírtál, feltűnő számomra mily hasonló a Te eseted az enyémhez. Bizonyos, hogy Te is a tipikus családi bűnbak kategóriába tartozol, illetve a családod megtett azzá, miként azt egy általában nárcisztikus értékrendű család teszi azzal a családtaggal aki nem hasonult a család feje tetejére állított erkölcsi szemléletével. Ugyanis NEM Te vagy nárcisztikus, hanem a szüleid azok, esetleg testvéred is. Az a benyomásom (bár tévedhetek) hogy talán van esély arra hogy testvéred felvilágosíthatod e témában és magad mellé állíthatod.
De mindenképpen, akár testvéreddel, akár egyedül, érdemes lenne valóban megfontolnod a költözés tervét. A testi-lelki túléléshez lényegbe vágóan fontos, hogy mielőbb megkezdd legalább az érzelmi leválást, még akkor is ha a fizikai leválást késleltetned is kell. De úgy tedd ezt hogy lehetőleg ne vegyék észre. Ne konfrontáld szüleid, mert azt is ellened használnák. Szemmel láthatóan szüleid lerombolták önbizalmad, és érzelmileg zsarolnak - innen ered a szerintem alaptalan bűntudatod is. Mindenképpen érdemes mielőbb elkezdened az érzelmi és tudati önállósodást szüleidtől és önbizalmad teljesen jogos megszerzését, ugyanis alacsony önértékelésed is a nárcisztikus/mérgező szülők általi el nem fogadás eredményezte.
Fontos hogy tudd, NEM BENNED VAN A HIBA, hanem szüleidben. Te itt ezen az oldalon, miként a hozzászólók többsége, nagyon is értékes emberként jelentél meg. Azok a munkatársaid, akik nem látják meg benned az értéket, nagy eséllyel szintén azok közé tartoznak akik mások eltaposására törekednek. Ne adj a véleményükre. Javaslom olvass minél többet e témában. Egy ideje a facebook-on is elérhetők információk és támogató közösségek. Tervezem hogy hamarosan publikálok egy új bejegyzést, többek közt erről is - ha van rá mód, nézz be ide újra :)
Kedves Sorstarsak!
ReplyDeleteMar otodik eve avgyok egyutt ferjemmel, aki ebben szenved, vagyik en szenvedek benne. Mire rajottem, hogy nem mindennek en vagyok az oka, sajnos mar keso volt, mert a felesege lettem. Végtelenul turelmes es alkalmazkodo ember vagyok, ezert turtem eddig. De most ugy erzem nagyon belefaradtam, az orokos szinjatekaiba, hangulatvaltozasaiba. Egy biztos pontot nem latok az eletemben. Kimerult, faradt, depresszios, es erotlen vagyok,egyre nagyobb kontroll alatt tart. Mar szinte az is lehetetlen hogy elmenjek valahova a tudta nelkul, mert folyton keres telefonon.
Most mar tudom , hogy az egyetlen megoldas ha eltunok orokre, de nem latom a kivitelezest, nem tudom hogyan. szeretnek hasonlo helyzetet megéltektol tanacsot kerni, vagy hasonlo helyzetben elokkel kommunkikalni, ha lehet e-mailben, mert szeretnek minel diszkretebb maradni. Ha valaki tud hasonlo oldalkat, ahol anonim irhatok, az is sokat segit, de ha lehet a facebookot elkerulnem ez ugyben. Elore is koszonom! Udv es kitartas mindenkinek!
Kedves Gold Moon!
ReplyDeleteÉl még a blog, tudunk itt kommunikálni?
Köszönöm
Sziasztok, kedves áldozat-társaim!
ReplyDeleteNekem volt élettársi kapcsolatom 4 évig nárcisztikussal, két nagy gyermekem tőle született, mára 20 es 21 évesek.
Ebből kiszámolható, hogy a story-m régi...
De nekem nem volt más utam, tisztán tudtam, hogy ha meg akarom tartani az ép eszemet, menekülnöm kell.
Mit ad Isten, mostanában döbbentem rá, hogy egy talán még sokkal kiismerhetetlenebb nárcisz kollegám hálójába kerültem. Ebben az esetben is az elhatárolódás lesz a döntésem.
Nem látok erre a problémára más megoldást, szerintem nincs is más megoldás!!!
Köszönöm a figyelmeteket.
Ági
Ez mindenki által elolvasott bizonyságtétel, itt vagyok, hogy az egész világ tudjon egy emberről, aki megmentette a kapcsolatomat, és ezt a nagyszerű embert Dr. IZOYA-nak hívják. Sőt, nagyszerű munkát végzett nekem azáltal, hogy visszahozta az ex-szeretőt, aki elhagyott, és ígérem, hogy soha többé nem térek vissza hozzám. Ezzel rájöttem, hogy Dr. IZOYA részleteinek adása a világnak sok mindent meg fog tenni azoknak, akik törött otthonukkal vagy kapcsolataikkal segítik, hogy segítsenek megjavítani a törött kapcsolatot vagy a házasságot. Elérheti őt e-mail címén: drizayaomosolution@gmail.com. Lépjen kapcsolatba vele, és nézze meg, hogyan oldódik meg a probléma 24 órán belül. Szintén a következő ügyekben specializálódott:
ReplyDelete(1) Visszafelé akarod.
(2) Az irodájában szeretne reklámozni.
(3) Azt akarja, hogy a férfiak / nők kövessék Önt.
(4) Egy gyereket akar.
(5) Ön vállalkozó, és szerződést szeretne nyerni
(6) Azt akarja, hogy a férje örökké legyen a tiéd
(7) Lelki segítségre van szüksége.
(8) Ön már átkozott, és elvesztett pénzt akar visszaszerezni.
(9) Állítsa le a válást
(10) Pénzrituálék felkérése
(11) Nyerjen győzelmet
A pszichopata gázlángozik úgy tudom csak. A nárci nem.
ReplyDelete