2013. február 1., péntek

A nárcisztikus személyiségzavar: a teljes kép ellentmondások nélkül


Napjainkban a pszichológia egy különösen elterjedt hétköznapi társalgási témává vált.
Egymást érik a cikkek, vélemények, blogok és hozzászólások e témában - azon belül is, úgy tűnik, kiváltképpen a nárcisztikus személyiségzavar áll az érdeklődés középpontjában.

Mivel a legtöbb leírás nagyon gyakran ellentmondásos személyiségjegyeket említ a nárcisztikus személyiségzavar tárgyalásánál, sőt gyakran olyan jellemzőket is, amelyek nem a nárcisztikus egyénre hanem annak áldozataira (co-nárcizmus, kodependencia, stb) jellemzők [1], ezért ezen blogbejegyzés célja egy-két félreértés eloszlatása és a valóban kizárólagosan nárcisztikus zavarra utaló jellemzők bemutatása, annak érdekében, hogy tisztább képet nyerjünk a nárcisztikus emberekről, és hogy ezek áldozatai könnyebben felismerjék helyzetük.

A nárcizmussal kapcsolatos téveszmék egyik oka valószínűleg az a tény, hogy napjainkban a nárcizmus egyfajta társadalmi járvánnyá vált és a nárcisztikus "értékrend" szinte normálisként tűnik sokak számára. [2]

Emellett, a jelenleg széles körben elterjedt tévhitek a nárcizmussal kapcsolatban nagy valószínűséggel éppen a nárcisztikus ember egyik jellemző viselkedésére a projekció-alkalmazásaira vezethetők vissza, amely értelmében gyakran a nárcisztikus egyén saját áldozatát nevezi "nárcisztikusnak", amikor az megtagadja a nárcisztikus értékrendet, függetlenedni próbál és kiszakadni a nárcisztikus egyént dicsőítendő és szolgálandó kötelességek alól.

Nagyon gyakori a tévhit, és nem kizárt hogy éppen a nárcisztikus egyének terjesztik azt, miszerint a nárcisztikus emberek csupán színlelik a magabiztosságot, de valójában az önmegvetés, túlzott szégyenérzet és önbizalomhiány irányítja őket. Egy másik gyakori tévhit, hogy a nárcisztikus emberek képtelenek másokhoz viszonyulni, emiatt életük magányban telik.

E mítosszal ellentétben a nárcisztikus emberek nem önmagukat vetik meg, hanem másokat, emellett nagyon is nagyra tartják önmagukat, telve vannak önbizalommal, sikeresek, társadalmi körökben kedveltek, megnyerőek, így egyenesen jellemző rájuk, hogy szociálisnak mutatkoznak. [3] Nem kifelé mutatott magabiztosságuk a parádé, hanem állítólagos "szeretetteljességük" az, ami valójában egy felszínes érdekelvű színjáték, és ami kizárólag mások manipulálására, kapcsolatok megszerzésére és szociális pozíciójuk megerősítésére irányul.

További lényeges jellemzők, amelyek a legtöbb nárcizmus-leírásból hiányoznak: a nárcisztikus ember jellegzetesen rosszindulatú, haragtartó, bosszúálló, könyörületre és megbocsátásra képtelen, jellemtelen hazug. Gyakran magas intelligenciával megáldott, de azt mások manipulálására használja: Jágó-szerű intrikusként és zseniális sakkjátékosként az oszd-meg-és-uralkodj taktikái alkalmazásával áldozatait egymás ellen uszítja, és eközben a saját érdekei szerint irányítja őket. Továbbá tipikus nárcisztikus tünet a projekció, miszerint a nárcisztikus egyén saját tulajdonságait és viselkedését áldozataira vetíti, rágalmazás, áldozatvádlás és bűnbakcsinálás révén, eközben mindent elkövet hogy önmagát a legelőnyösebb színben tüntesse fel.

A nárcisztikus ember olyan szinten képes eme visszájára fordított virtuális világban élni, és abban tartani környezetét is, hogy egy idő után saját hazugságait ő maga is elhiszi. E látszatvilág megalkotása és fenntartása végett alkalmazott módszerei közé tartozik a bizalmát élvező egyén, kiváltképpen gyermeke, egyenesen őrületbe kergető gondolatkontrollja, amit Hitchcock Gázláng filmje után "gaslighting" szakszóval jelöl a pszichológiai irodalom. Ez a gyakorlat annyit jelent hogy a valóságot, mind a jelent és a múltat, a nárcisztikus egyén az áldozat szeme előtt írja át, mígnem az áldozat valóban elkezd kételkedni önmaga ép elméjét tekintve.

A nárcisztikus ember másik lényeges tulajdonsága a kozmikus szintű grandiózusság hite önmaga személyére és jelentőségére vonatkozólag. Ez a nárcisztikus jegy azért különösen meghatározó, mert a nárcisztikus egyén saját speciális küldetése és mivolta hitében látja indokoltnak önmaga önző érdekeit minden eszközzel, mintegy Machiavellista módon érvényesíteni.

Lényeges adalék e témában a számos angol nyelvű szakvélemény miszerint a nárcizmus témaköre nem elsősorban pszichológiai hanem morális kategória. Számos vélemény a nárcisztikus zavart a szélsőséges erkölcstelen magatartással, patologikus önzéssel, olykor a vallási-mitológiai gonosszal azonosítja, amely önmagát helyezi Isten helyébe, és Isten és az emberek szeretete helyett az önimádatot tekinti saját vallásának. Ugyanakkor, éppen a nárcisztikus projekció értelmében, nem ritka, hogy a nárcisztikus önző egyén azonosítja "nárcisztikusként" azt, aki a szeretet-alapú önzetlen vallásos értékrendet tekinti objektív erkölcsi normának. A nárcisztikus ember számára a napjainkban elterjedt relativista erkölcsi értékrend jelenti a filozófiai alapot saját ön-centrikus világképének abszolutizálására és a nárcizmus áldozatai filozófiai-lélektani semlegesítésére. Ez nemcsak a privát szférában de a napjainkban epidemikus nárcisztikus kultúra egészére is igaz.

További fő nárcisztikus tünet a pompa, gazdagság, pénz és kényelem imádata, excentrikusság és kitűnni vágyás, féktelen anyagiasság, mohóság és hataloméhség. Feltűnési vágyuk és saját törvényen felüli mivoltuk képzete gyakran sodorja őket olyan helyzetbe, hogy a törvénnyel is szembekerülnek, ami csupán egy nüansz illetve vicc számukra. Tipikus módon előbb-utóbb valamilyen vezetői szerepbe könyöklik magukat, ahol azután kiélik rosszindulatú, arrogáns és másokat kíméletlenül lenéző hajlamaikat és a vágyat hogy központi szerepben hivalkodhatnak és mások felett uralkodhatnak. Különösen kedvelik azon pozíciókat, amelyben a náluk kevésbé képzetteket és fiatalabbakat "nevelhetnek" s akikkel szemben saját grandiózusságuk kiválóképpen dicsfénybe kerülhet. A hivatkozott angol nyelvű cikk egy jeles pszichológiai weboldalon éppen azt tárgyalja, hogy miért oly szélsőségesen elterjedt a nárcizmus a politikusok körében [4].


Legtöbbjük nem álmodozik nagy sikerekről és gazdagságról, mert nagyon gyakran elérik azt, éppen a gátlástalanságuk, sekélyes lényük, simulékony, gerinctelen, kétkulacsos és megalkuvó jellemtelenségük, jó politikus és intrikus képességeik, antiszociális könyörtelenségük és mások eltaposása révén. Legtöbbször nem irigyek másokra, hisz önmagukat tökéletesnek vélik - ugyanakkor mivel életük egyik fő célja mások irigységét felkelteni, ezért állandóan kifelé élnek, körülvéve magukat hivalkodó státusz-szimbólumokkal. Majd ezután gyakran ők vádolnak másokat azzal hogy irigyek rájuk.

A nárcisztikus emberek csupán abban az esetben éreznek irigységet - egyfajta versenyhelyzetet - amikor valaki részéről kivételes tehetséget érzékelnek, aki azzal a "veszéllyel" fenyegeti őket, hogy elhomályosítja képzelt tökéletességük. Ugyanígy veszélynek tekintik azt aki részéről erkölcsi tartást, azaz a szeretetre való képesség, becsület, igazságosság, nyíltság, őszinteség és önzetlenség jegyeit érzékelik, mivel ezen értékek a nárcisztikus ember világrendjének antitézisét képezik. Mivel nem értik a nem-nárcisztikus értékrendet, azt aki ezt képviseli, félelemet és agressziót kelt bennük. Az ilyen szerintük "kivételes" egyént vagy a saját szolgálatukba próbálják állítani és képükre formálni, vagy, amennyiben az illető ellenáll nekik, minden eszközzel elpusztítják vagy kiközösítik. Amikor az ilyen kiközösített és megtámadott áldozat e helyzetet felismeri, a nárcisztikus ember ezt az áldozat "paranoia-tüneteként" azonosítja, ezáltal  semlegesíti.

További tévhit, hogy a nárcisztikus emberek "túlérzékenyek" lennének. Valójában nagyon is érzéketlenek, éppen ez teszi őket kíméletlenül közönyössé mások iránt, és ha valamire úgymond "érzékenyen" reagálnak, az egyedül saját érdekszférájuk fenyegetettségére való reakció, ami dühkitörésekhez vezethet és sokszor tettlegességgé fajulhat részükről. Ugyanakkor jellemző, hogy a projekció következetes alkalmazása révén, ők vádolják saját áldozataikat azzal hogy "túlérzékenyen" reagálnak, amikor áldozatuk valamilyen visszaélésükre  védekezéssel reagál. [1] Nem ritka, hogy miközben ők áskálódnak, támadnak, rágalmaznak másokat, áldozataik ez ellen való védekezését minősítik támadásnak.

A projekció oly gyakori esetükben, hogy nem ritka hogy ők maguk "diagnosztizálják" áldozataikat azzal hogy azok "nárcisztikusak". Olykor egyenesen valamilyen elmebetegséggel bélyegzik azokat, akik nem hódolnak be a nárcisztikus egyén virtuális valóságának. Ezzel az ál-diagnózissal céljuk, hogy saját magukat minősítsék át áldozattá, és hogy eközben áldozataikat tovább sújtsák, és azok egészséges énképét, önállóságát, önérzetét és a nárcisztikus kizsákmányolás elleni védekezési mechanizmusát leépítsék.

Annak ellenére, hogy a nárcisztikus személyek belső élete üres, sekélyes és sivár, ők maguk többnyire nem magányosak, sőt kifejezetten jellemző rájuk a sikeres és kiterjedt társadalmi életben való részvétel. Házasságaik, kapcsolataik alapja soha nem szeretet és szerelem, hisz ők maguk nem képesek valódi kötődésre és szeretetre. Szeretet és szerelem helyett így többnyire valamilyen érdek vezérli kapcsolataikat, melyek a nárcisztikus ember empátia-hiánya, szeretetlensége, alkalmazkodásra való képtelensége és önimádata miatt szinte mindig zsákutcába jutnak, ám a kudarcért mindig a másik felet hibáztatják, miközben saját magukat tökéletes társnak vélik. Nagyon gyakran félrelépnek, és előszeretettel kezdeményezik a válást amikor partnereiket nem találják saját szintjükhöz méltónak. Számukra a válás csupán egy nárcisztikus táplálékforrástól való megválást jelent amely "pozíció" mindig betölthető valaki más által.

A nárcisztikus emberek maguk a csábítás nagymesterei, akik a legrafináltabb trükkök sorát alkalmazva kerítik be áldozataikat a társadalom naiv és ártatlan tagjai közül, majd amikor az illetőt már hálójukba fogták, hajlamosak az illetőt könyörtelenül elhajítani, majd új csodálók utáni vadászatba kezdeni. 

A nárcisztikus szülő a gyerekre gyakorolt negatív, sőt végzetes hatásai miatt, és a tárgykör jelentősége miatt egy külön fő kategóriát képez a pszichológia ez irányú kutatási területén belül. [5]


A nárcisztikus szülőt elsősorban az különbözteti meg a normális szülőktől, hogy gyermekük iránti szeretete nem valódi, és kiváltképpen nem feltétlen szeretet, és a legtöbb esetben csupán egy kifelé mutatott szerepjáték. Amikor a nárcisztikus ember szülővé válik, annak oka is csupán önérdek, aminek következtében, amennyiben a gyerek nem örökli illetve nem veszi át magát a zavart, és nem követi a szülőt annak erkölcsi és szellemi zavarodottságába, egy speciális áldozattá válik: tipikus módon bűnbakká és kitaszítottá. 

A nárcisztikus szülő számára a gyerek funkciója a szülő önimádatának további táplálása, és egy jövőbeli támasz, azaz egy hosszútávú praktikus invesztíció a szülő számára. Az ilyen szülő a gyerekeit vagy teljesen elhanyagolja vagy végletes módon kényezteti, de minden esetben a saját képére és a maga szolgálatára neveli. A gyerek szeretethiányban nő fel amelynek következményei sokszor szélsőségesen megmutatkoznak, kiváltképpen a beavatkozó, kontrolláló szülők esetében. A beavatkozó szülők nem nevelik gyerekeiket, sokkal inkább betörik őket saját céljaikra. Egyéb visszaélésekkel szemben a nárcisztikus szülő leggyakrabban a lelki érzelmi és mentális fenyítések eszközeit használja.

A nárcisztikus szülő hajlamos arra, hogy gyerekeit aszerint kategorizálja hogy az mennyiben hasonlít hozzá, mind lélektanilag, temperamentum, képességek és általános tulajdonságok szerint, és jellemző módon a hozzá hasonló jegyekkel és képességekkel rendelkező gyerekét favorizálja és támogatja, és a tőle különbözőt elnyomja és bünteti. A favorizált gyerek válik a család üdvöskéjévé míg az elnyomott gyerek a családi bűnbakká. [1] Ez a nárcisztikus szülő esetében egyértelműen azt eredményezi hogy a nárcisztikus hajlamot öröklő és átvevő gyerekek lesznek a család sikeres tagjai és a nem-nárcisztikus, erkölcsi értékeket sugárzó gyerek lesz az elnyomott áldozattá és kiközösített bűnbakká.

A nárcisztikus szülő által nevelt nem-nárcisztikus gyerek gyakran egy állandó gondolat-kontroll alatt, szinte egy virtuális világban nő fel, amelyben minden egyes gondolatát, lépését és döntését a szülőhöz kell igazítsa, és amennyiben önállóságra és függetlenségre törekszik, a szülő bűnbakcsinálással, hibáztatással és kitagadással sújtja. A mennyiben az ilyen áldozat túléli a nárcisztikus visszaélést és mérgező családi környezetét, annak felnőtt korban mutatott lélektani tünetei széles skálán mozoghatnak.

Az ilyen szülők gyerekeire jellemző tünetek a túlzó függőségre való hajlam, szélsőséges önbizalomhiány, alacsony önértékelés és önhibáztatás: "nem vagyok jó semmire", szorongás, társadalomtól való visszahúzódás, önsorsrontó hajlam, pánikrohamok, intimitástól való félelem, párkapcsolati nehézségek, és öngyilkossági hajlam. Napjainkban különösen veszélyes az ilyen tünetekért az illetőt felelőssé tenni, valamilyen elmebetegséggel bélyegezni, azaz további áldozatvádlással sújtani. [6]


A nárcisztikus visszaélés áldozatain lehet segíteni, valóban empatikus, együttérző, igényes és minőségi terápiás módszerekkel, illetve támogató csoportokban való részvétellel.

Számos esetben már önmagában is életmentő lehet ha egy nárcisztikus ember rabságában szenvedő gyermek, társ, házastárs, stb. kellő tudásra tesz szert a nárcisztikus emberről és annak áldozatairól.



Referenciák


[1] Alan Rappoport, Ph.D: "Co-Narcissism: How We Accommodate to Narcissistic Parents"
http://www.alanrappoport.com/pdf/Co-Narcissism%20Article.pdf

[2] Me, me, me! America’s ‘Narcissism Epidemic’
http://www.today.com/id/30312181/site/todayshow/ns/today-books/t/me-me-me-americas-narcissism-epidemic/#.UQ4vpmfFm0M

[3] Joshua D. Fostera, W. Keith Campbella,Jean M. Twenge: "Individual differences in narcissism: Inflated self-views across the lifespan and around the world" (Journal of Research in Personality 37 (2003) 469–486)

[4] Narcissism: Why It's So Rampant in Politics
http://www.psychologytoday.com/blog/evolution-the-self/201112/narcissism-why-its-so-rampant-in-politics

[5] Nárcisztikus szülő
http://hu.wikipedia.org/wiki/Nárcisztikus_szülő

[6] Is it wrong to be a victim?
http://www.narcissisticabuse.com/is-it-wrong-to-be-a-victim














25 megjegyzés:

  1. Üdvözletem!

    Örülök az oldalnak, kíváncsian várom a folytatást.
    Köszönettel.
    Egy törekvő áldozat.

    VálaszTörlés
  2. Jó ez az írás. Nekem sajnos volt egy 3 éves kapcsolatom egy nárcisztikus személyiségzavarban szenvedő főnökkel. Amikor szembesült azzal, hogy átlátok rajta és helyi értéken kezelem (nulla szint) szakmailag és emberileg, mindent elkövetett, hogy kicsináljon. A cégnél én lettem az első számú közellenség, ő pedig a szeretetreméltó és indokolatlanul bántott ember. 2 ügyvezetőt is sikerült megtévesztenie és zsebre vágnia, noha konkrét és letagadhatatlan tények bizonyították kártékony, közösségromboló mivoltát és szakmai alkalmatlanságát. A végén nekem kellett menni. Hatalmas erkölcsi és anyagi kárt okozott nekem ez a sátáni figura, de ami fő; nem tudott megtörni se lelkileg, se hitemben.

    VálaszTörlés
  3. Kedves Gold Moon,

    De jó volt olvasni ezt az összefoglalót, oltári jól esett a lelkemnek. Kösz, hogy megalkottad. Érintett vagyok a témában és kérdezném, hogy lehet-e veled privátban eszmét cserélni ebben az ügyben. (és ha igen, vajon hogy) Üdv és szépséges napokat, dajonga

    VálaszTörlés
  4. Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.

    VálaszTörlés
  5. nagyon szuper írás, köszönöm!
    sajnos elég sok viszonylatban a Feleségemre ismertem...

    VálaszTörlés
  6. Szerintem ez inkább a nárcisztikus pszichopatát írja le. de jó leírás.

    VálaszTörlés
  7. kiváló cikk. a legtöbb "szakértő" teljesen össze van zavarodva a témában, és színtiszta hülyeségeket irkál le, komoly károkat okozva. az agyam eldobom, mikor pszichiáterek leírnak olyanokat, hogy "mindannyiunkban vannak nárcisztikus jegyek", vagy hogy "az apád talán kicsit nárcisztikus volt", sőt, olyat is olvastam egy könyv bevezetőjében, hogy "ha felismersz magadban nárcisztikus jegyeket és szeretnél változtatni, ez a könyv segíthet".

    szerintem az önbizalomnak, a túlbuzgó önbizalomnak, de még az idióta arrogáns egoista önteltségnek sincs SEMMI köze a nárcisztikus személyiséghez. ők nem azért egoisták, nem azért önteltek és nem azért van "önbizalmuk" sem, amiért a "normális bunkóknak".

    a nárcisztikus egy elmebeteg pszichopata, aki maximum kívülről hasonlít egy emberre, de egy mozdulata, gesztusa, mondata sem az, aminek látszik vagy hallatszik. a párkapcsolata valójában tápanyagszerzés, a gyereke iránti szeretete szimpla érdek, a kedvessége egyszerű színjáték, a nevetése hízelgő eszköz, a dicsérete félrevezetés, ha ad, akkor valójában behálóz, ha segít, akkor valójában megaláz, ha érdeklődik, akkor valójában információt szerez amit majd ellened felhasznál, ha sír és összetörtnek látszik, akkor valójában alig várja hogy beszopd, és beléd rúgjon.

    az eszközei, amikkel eléri hogy a másik rosszul érezze magát, pedig a gusztustalanság és undorítóság világrekordjai, és amikor azt hiszed, hogy már túl szigorúan ítéled meg, kiderül, hogy még mindig naiv vagy.

    még az érzelmi manipuláció, amit alkalmaznak sem "normális", mert nem "emberi" célból teszik őket, mint a szeretetre, elismerésre, presztízsre, pénzre való törekvés, hanem beteges és gonosz indíttatásúak.

    ez az én véleményem.

    VálaszTörlés
  8. Teljesen igaz a leírás. A nárcisztikus ember lelke iszonyúan szenved, ha rátör az irigység vagy önsajnálat. Nála jobban a szülei vagy közvetlen hozzátartozója szenved. Véleményem szerint reiki energia feltöltéssel lehet őket, főleg gyermekkorban megnyugtatni. Később sokat jelent a nárcizmusuk tudatosítása is velük. Remélem, hogy valaki rájön, hogy lehet szeretettel feltölteni az ilyen embereket!!!

    VálaszTörlés
  9. Nagyon köszönöm az összefoglalást! Találkoztam valakivel, aki szerintem tökéletesen beleillik ebbe a képbe. Azt hittem, hogy pszichiátriára kerülök, mert nem tudtam megérteni, hogy mi történt velem a hatására, de most már tudom, hogy meg kell gyógyulnom abból, amit okozott. És mérhetetlenül hálás vagyok azért, hogy kilépett az életemből, mert valószínűleg teljesen tönkretett volna.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. idegösszeomlàs lett a vège. Pszichiatriat megusztam de pszichoterapiara jarok.
      mennyi idö a gyogyulàs???

      Törlés
  10. Kedves Hozzászólók,

    Elnézésüket kérem hogy ily hosszú ideig válasz és közzététel nélkül maradtak értékes hozzászólásaik. Ennek oka hogy nem sokkal a blog és a bejegyzés megalkotása után elvesztettem a jelszót és csak a napokban leletem meg véletlenül.

    Nagy örömömre szolgál hogy a blog felkeltette figyelmüket és segítségükre lehetett. Szívből köszönöm hogy gondolataikat megosztották velem és a blog olvasóival - ahogy időm engedi igyekszem hozzászólásaikra külön-külön is válaszolni.
    Köszönettel,
    Gold Moon

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy előkerültél, korábban már írtam neked én is, de már nem emlékszem, milyen címről. Hogyan lehetne felvenni veled a kapcsolatot?

      Törlés
    2. Kedves Névtelen!

      Ezen az oldalon már fel is vetted velem a kapcsolatot - ezt lehetőség van fenntartani további hozzászólások formájában. Kérem megértésed az iránt hogy magánlevezésre és/vagy egyéni tanácsadásra nincs időm és lehetőségem.

      Ennek az írásnak célja hogy egy általános jellegű tájékoztatót nyújtson és ezáltal egy kiindulópontként szolgáljon azok számára akik egy nárcisztikus személy (szülő, társ, főnök, kolléga, stb) általi visszaéléseknek voltak illetve vannak kitéve.

      Akik itt leírtak alapján szeretnének további specifikus ismereteket szerezni és egyéni eseteikre vonatkozóan tanácsot és segítséget kérni, javaslom hogy keressenek fel egy pszichológust illetve pszichoterapeutát.

      Törlés
  11. 22 év után válok nárcisztikus férjemtől. Tökéletes a leírás a személyiségéről... Sajnos az is igaz, hogy függővé lehet válni tőlük. Csak most kezdem elhinni, hogy értékes, szerethető vagyok :-(
    Nekem kineziológus segít az elengedésben és annak a bűntudatomnak a feldolgozásában, hogy többé már nem vagyok felelős érte, sem a tetteiért, sem a viselkedéséért. ... és legfőképpen: NEM MIATTAM ILYEN!!! :-) :-) :-)

    VálaszTörlés
  12. Én is érintett vagyok a témában. Keresem a nárcizmussal foglalkozó oldalakat, mert segítenek a feldolgozásban. Már minden fellelhető könyvet elolvastam, és éppen azon gondolkodom, hogy valamiféle ön-és egymást segítő oldalt kellene létrehozni, mert nagyon sokan vagyunk, akik ebben a cipőben járunk. Valóban függőséget alakít ki, és iszonyú nehéz feldolgozni, amikor vége. Ez nem intelligencia függvénye, ez valami szörnyű állapot, nem tudom, hogyan működik. Szerintem leginkább az "áldozatok" tudják segíteni egymást, mert más alig érti, hogy valójában milyen is ez.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mennyien vagyunk....olvasom,higy nem vagyok egyedül. Mas is van ilyen allapotban...
      fogalmam sincs mennyi idö lesz a felepüles, a feldolgozas. Örökkevalisag???? kepes leszek valaha ujra szeretni? Mi törtent velem? Olyan mintha meghalt volna a lenyem legbelseje-a kis optimista a kis remenykedös a nevetös...
      pszichoterapiat csinalok egy ideje...

      Törlés
  13. Két honapja - eltaláltátok, hogy miért - szintén keresem a nárcizmussal szóló írásokat, miután a viselkedése, reakciói alapján "diagnosztáltam" az illetot. Ismeretségi koromben már régebben elofordultak hasonló jeleket produkáló egyének, hozzájuk azonban nem kotottek olyan szoros szálak, mint ahhoz az emberhez, aki dec. kozepén szakított velem. Jónak mondható anyagi korulmények kozott élek, kulfoldon, otthon dolgozom. Ugy hozta a sors, hogy egyedul éljek sajnos, kulfoldon elég nehéz a társkeresés pláne ha a no diplomás, pedig hiányzik egy társ. Jojjenek a társkereso oldalak! Igy találkoztam a nárcástával. Fotóit nézegetve az elso benyomás: ez a pasi tul rideg, sohasem tudna szeretni. Második benyomás, már éloben, mert jelentkezett és azt kérdezte, hogy mit gondolok, tudna-e o élni abban az országban, ahol én élek, mivel olyan dolgokba keveredett a volt párjának koszonhetoen, hogy legszivesebben otthagyna csapot-papot és elkoltozne valahova messzire. Harmadik találkozásunk ota kezdte kimutatni igazi énjét: minden, ami velem kapcsolatos, az rossz, foleg a kulsom: rossz a frizurám, ráncos a szemem, tul hosszuak a kormeim, pattanásos a borom a hasamon, nagyon rosszul oltozom és nem vagyok igazán jo az ágyban. Bezzek...az ágyban a volt barátnoje rendkivuli tehetség volt, igaz, miután szakítottak, a lány feljelentette ot zaklatásért. A volt felesége, aki egy angyal volt remekul fozott és csodálatosan énekelt és egyáltalán...itt és ott voltak nászuton, és amikor teherbe esett...nem folytatom, és ezeket a szovegeket hallgattam 8 honapon keresztul mikozben végighallgattam azt is, hogy az én lakásom tul sotét, feleslegesen nagy, o ugy bérli a lakását, manapság felesleges megvásárolni, stb. Miért nem tudok fozni, miért nincs gyerekem. Amikor éppen ott tartott decemberben - akkor láttam utoljára - hogy tulajdonképpen a feleségétol nincs is elválva, csak kulon élnek, de évekkel ezelott hivatalosan is szétosztozkodtak, neki nem kell a válást kimondo papir, mert ugysem akar megnosulni - akkor mondtam neki, hogy így egyszerubb lesz visszamenni hozzá ha állandoan ot emlegeti. Ha meg nem fogadná ot vissza az asszony, ott a barátnoje, aki feljelentette ot zaklatásért. Persze nagyon pipa lett, uvoltozott, hogy nekem semmi magabiztosságom nincs, de o nem akarja elkotelezni magát. Mondom jo, akkor kérem a repulojegy árát, amit én vásároltam neki, hogy találkozzunk, rendszeresen, bár eddig mindig kifizette. Mondta, hogy csak 100euroja van. Amikor jott érte a taxi, azzal bucsuzott, hogy találkozunk. 1-2 hét mulva ismét az ismerkedési portálon látom ot, Ja, a legnagyobb bunom az volt, hogy a kozosségi portálokon állandoan kovetem ot, sokat telefonálgatok, szoval szimatolok utána. És nagyot tévedek, ha azt hiszem így, egész életemben vénlányként, hogy majd o nyugdijas koromban hozzám koltozik Egy frászt!

    VálaszTörlés
  14. Egy további mintapéldány: jomagam kulfoldon élek, elgedett vagyok az ottani munkámmal, amit magam végzek odahaza, ennek a hátránya, hogy idonként hiányolom a társaságot elsosorban a férfitársaságot, valljuk be. Ismerkedési portálon jottem ossze egy nálam 3 évvel idosebb, azaz 58 éves pasival, de nem kommunikáltunk napi szinten. Tavaly áprilisban jelentkezett, kérdezvén, hogy milyen az élet abban az országban, ahol lakom, mert o a régi barátnojének koszonhetoen, aki feljelentette ot zaklatásért miután szétkoltoztek, legszivesebben elmenne valahova messzire. Májusban jott el személyesen, juniusban én látogattam el hozzá, igaz, csak 3 napra - o 5-8-15 napokra jott. Ugy ahogy, minden rendben látszott, én vásároltam neki ugyan a repulojegyeket, mert ot letiltotta állítolag egy légitársaság utastársa viselkedése miatt, de rendben kifizette, nem volt gond. Harmadik személyes látogatása soran - szabin voltunk Ausztriában - kezdte kimutatni igazi énjét. Rajtam minden rossz - a frizurám, ahogy oltozkodom, a csipom, amit biztosan a kinaiaknál vettem, rosszul beszélem az o nyelvet - 5 nyelvet beszélek - és nem vagyok jo az ágyban. Végre vége lett a szabinak, elment, és volt pár megjegyzésem hozzá, persze, csak a skype-on keresztul Hozzáteszem, hogy az illeto általános iskolába járhatott de semmi egyéb és rendorjáror, ami azt jelenti, hogy hazájában jo keresettel rendelkezik. Ja, kijelentette a kozos kirándulás elso napján, hogy nem szeretne velem kozos fotokat, hiszen csak barátok vagyunk. Amikor rányitottam az ajtot a szállodaszobában, éppen azt kérdezte valakitol telefonon, hogy szokta-e magát kényeztetni. A legnagyobb bunomnek azt tartotta, hogy ok nélkul féltékeny vagyok és a kozosségi oldalakon kémkedem utána. A szabit kovetoen tobb dolgot a szemére vetettem, ugy tunt, igyekszik velem szemben tisztességsebben viselkedni. Mindamellett decemberi bpesti 5 napos egyuttlétunk számára maa volta pokol: a szálloda nem tetszett, az ételek izetlenek voltak, állandoan a volt feleségét és a volt barátnojét - aki feljelentette - dicsérte, milyen jol fozott és milyen szépen énekelt a felesége, milyen nagyszeru volt a barátnoje. Egy deci bortol felbátorodva mondtam neki, hogy ha nincsenek is hivatalosan elválva 6 éve, mint ahogy eddig állította, csupán kulon élnek és anyagilag onálloak - vissza is mehet hozzá. Vay ha nem hozzá, akkor a sokat szidott barátnojéhez. Nekem csak a rossz tulajdonságaimat sorolgatja meg, hogy nem tudok fozni és nincs gyerekem. Ja, és kértem a repulojegy árát. Mondta, hogy csak 100 eur van nála. Végigveszekedte velem az egyik leghosszabb utcat mondván, hogy kezeltessem magam, a kommunista nevelésem az oka, hogy nincs bennem semmi magabiztosság, csak a pénz érdekel, ugyis elkuldi mit vagyok oda. Masnap a bucsuzásnál annyit mondott - majd találkozunk. Hivtam ot karácsony után - nem vette fel a telefont. A számlaszámomat akartam neki bediktálni...láttam, ismét ott van az ismerkedési oldalon. Szerintem mar rég talált valakit, és az én torténetemmel bovítette a repertoárját. Most akkor valaki mást fojtogat ...mert ilyen helyzetek is voltak.

    VálaszTörlés
  15. En is aldozat vagyok, raadasul fuggo. Hogyan lehet ebbol kikerulni? Probaltam nem egyszer, de mindig atvaltott egy ket napra tokeletesbe, aztan ujra kezdodnek a hibaztatasok, lenezesek, piszkalodasok, elenorizgetesek raadasul meg ehez parosul a beteges feltekenysege is.Folyton kontrolalas, elenorizgetes. Nem tudom meddig birom meg? A legrosszabb az a nincs velem egy ido utan hianyzik, ezt sem ertem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Névtelen,

      Bárcsak ismerném az adott személyes okokat és azok alapján válaszolhatnék kérdéseire. De csak a magam kutatásai és saját tapasztalatom alapján, és ezek értelmében felelhetem, hogy a nárcisztikus ember SOHA nem változik meg, hiába is reméljük hogy megváltoztatjuk, hiába is reméljük ezt a "csodát".

      Érthető, hogy amikor egy szeretett személy távol van, akkor hiányzik, mert a szeretet érzése nem enged. De a nárcisztikus fél számára az elszakadás nem a szeretet fájdalmát jelenti, hanem a nárcisztikus tápláléktól való megválást. Miként a nárcisztikus ember nem ismeri a szeretetet alapú kötődést, úgy nem értjük mi a nárcisztikus embert annak önzés alapú kötődéséhez a nárcisztikus táplálékához, amit a mi személyünk jelent nekik.

      Ezzel én is így voltam nagyon sokáig. Az én esetemben azok akik ellenem fordultak, hibáztattak, lenéztek és ellenőrizgettek éppen saját szüleim voltak. És ehhez adódott anyám beteges féltékenysége mindenki iránt aki egy adott időben hozzám tartozott. Én is megpróbáltam megértetni szüleimmel amit soha nem fognak érteni. Én is megpróbáltam a lehetetlent, megpróbáltam megváltoztatni őket. Én sem tudtam tovább csinálni. Nekem is hiányoznak szüleim, hisz nagyon szerettem őket, ennek ellenére a saját életem, békém és emberi méltóságom megőrzése végett végül beláttam hogy nem volt más választásom, mint a teljes érzelmi és fizikai elválás tőlük és minden kapcsolat megszakítása velük.

      Nem tudom hogy ezzel segítségére lehettem-e, de ebben a reményben írtam válaszom.

      Törlés
    2. be kell fejezni az ilyen kapcsolatot. hihetetlen nehez pontot tenni s vegere. utana is nehez. nyugodt leszel utana, ujra tudsz lelegezni de hianyozni fog.nem maga a szemely de valami az eletedböl es szomoru, üres leszel.
      De ha nem akarst pszichiatrian kikötni be kell fejezni!! ennyi.

      Törlés
    3. Kedves Gold Monn, koszonom a valaszat.
      Megprobalok irni rola. 12 eves volt amikor meghalt az apukaja. Az anyukaja es a nagyszulei neveltek elmondasa szerint mindent megengedtek neki, nem voltak korlatok, ahogyan csak tudtak kenyeztettek. Nem jart fiatalok kozze sem, csak az idosek tarsasagaban mozgott. A nagyszulok elmentek, maradt az anyuka aki foggal korommel ragaszkodik a fiahoz, raadasul a fianak halasnak kell lennie, mert nem ment ujra ferjhez, a fianak szentelte az eletet, ezt tobbszor is hangoztatja neki. Lelkileg az anyuka fogva tartja a 32 eves fiat, aki csak az anyjaban bizik senki masban, a fiu szerint mert anya csak egy van es csak ora szamithat. Nemtudom, hogy az anyja ugy banike a fiaval, mint a fia velem, de nekem nagyon az a gyanum, hogy igen. A kapcsolatunk tobb mint egy eve tart, mar a masodik honapban mutatkoztak a gondok, Valentin napkor megvonta tolem a szeretetet, aztan a harmadik honapnal tartottunk amikor mar gyereket akart (mert mar ideje volna), persze en meg nem erezte a biztonsagot, es ezert jobbnak lattam a vedekezest, erre ugy reagalt, hogy engem megszalt az ordog. Pedig en soha nem bantottam akarattal, es mindig szeretettel, megertessel kozeledtem fele, de neki ez nem eleg. Folyton valtogatja az arcait egszer megerto akkor nagyon jo vele, de aztan atvalt, folyton kritizal (ugy mintha o tokeletes volna).Mar lassan sehova sem jarok, ferfi ismeroseimmel, barataimmal is megszakadt a kapcsolat, meg aztan vele sem szeretek tarsasagba jarni, mert nem hagyja, hogy egy percig sem felszabadult legyek, nem tud elfogadni ollyannak amilyen vagyok. Azt vagta a fejemhez, hogy milyen ember az akinek 38 eves lettere nincs csaladja es gyereke. Tudom, hogy nem vagyok tokeletes, meg keson ero tipus vagyok. Ha nem erzem magam biztonsagban en nem ugrok bele semilyen bizonytalanba.
      Koszonom megegyszer a valaszat es neked is kedves Nevtelen, mar az is jo, hogy van ez az oldal es, hogy segiteni probalnak, annyira jol esik.

      Törlés
  16. Kedves Névtelen (az előző üzenet írója),
    Én is köszönöm kedves sorait és részletes leírását - és teljesen egyetértek hogy nagy segítségünkre lehet amikor megoszthatjuk egymással ezeket a tapasztalatokat. (Ezidáig a hozzászólásokat idő hiányában nem tudtam részletesebben is megválaszolni - remélem sikerül majd pótolnom az elmaradást.)

    Részletesebb leírása alapján is azt tudom javasolni amit előző válaszomban is megtettem indirekt módon, és miként azt fent egy másik kedves Névtelen hozzászóló nyíltan is kifejezte: ha lehetséges minden kapcsolatot és érzelmi és anyagi köteléket elvágni az olyan kizsákmányoló és agresszív emberektől mint az Ön partnere. Leírásából kitűnik hogy partnere nárcisztikus jellegű karakterzavarának gyökere az ő mérgező/nárcisztikus családi háttere és azon belül is a kontrolláló-nem elengedő szülő, ami meglátásom szerint oly gyakori hazánkban hogy az emberek többsége egyenesen természetesnek és normálisnak tekinti azt, emiatt sokszor ő maga sincs tisztában azzal hogy egy ilyen negatív örökség áldozata és ő maga is azt örökíti tovább. Az Ön érdeme és a javára szolgál majd hogy nem azonosult a nárcisztikus negatív értékrenddel, emiatt érzékeli azt mint patológiát, és a nárcisztikus partnere ezért választotta ki áldozatául.
    Tapasztalatom és kutatásaim szerint azonban lehetséges kilépni ebből az áldozati helyzetből és bár átmenetileg fájdalommal jár az elválás, az idő begyógyítja e sebeket és az áldozat megerősödve kerülhet ki a helyzetből. A lényeg a bűntudattól és szégyenérzettől való megszabadulás ami a nárcisztikus ember naponta kelt áldozatában, és lényeg az emberi méltóság és önbecsülésünk visszaszerzése, - mindez a nárcisztikus ember mellett egyszerűen lehetetlen. Nagyon gyakran egy ilyen elválás után válik valaki alkalmassá arra hogy egy valóban szeretni képes, empatikus partnert találjon és hogy egyáltalán ilyen embereket vonzzon.

    Ugyanakkor efféle konkrét tanácsadás azért is nehéz dolog mert egy kívülálló nem tudhatja hogy valaki aki egy nárcisztikus (akár manipulativ vagy nyíltan agresszív típus) áldozata lett, épp az adott időben rendelkezik e kellő lelki erővel és egyéb lehetőségekkel hogy végleg kilépjen az adott kapcsolatból és helyzetből.

    Minden együttérzésem az Öné és szívből remélem és bízom, ahogy erre lehetősége lesz, sikerül túljutnia e nehéz helyzeten.

    UI: Javaslom, nemcsak Önnek de általában is, két magyarul is megjelent alapmű elolvasását.

    Susan Forward: Mérgező szülők
    Dr. George Simon: Báránybőrben (A nyílt agressziótól a manipulációig)

    VálaszTörlés
  17. Üdvözlök Mindenkit! Én is érintett voltam és vagyok a témában. Senki ne izguljon a feldolgozás miatt, olyan szintre fejlesztik az aljasságot, a bosszút, a zsarolást, a manipulációt, hogy elég hamar sikerül elfelejteni. Legalábbis az én nárcim ezt teszi. Én is, az ügyvédek, és a bírók is csak kapkodják a levegőt. Én is csak kapkodom a fejem, és azon gondolkodom, hogyan létezik, hogy ilyen emberek élnek a földön? 1 év kellett hozzá, tényleg maga volt a pokol, de nincs más út, higyje el Mindenki. Csak a végleges felejtés. Agykontroll, meditáció, pszichológus. A legszörnyűbb az egészben, hogy a mai napig senki nem hisz nekem, még a saját családom se.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Névtelen!
      Teljesen átérzem amin keresztül megy és együtt-érzek Önnel. Maximálisan igaza van, ezek a humanoid de nem emberi lények minden elvetemültségre képesek - nincs határa aljasságaiknak - és az is teljesen igaz hogy senki nem érti és nem hiszi el hogy ilyen is létezik, csak azok, akik maguk is megtapasztalták mit jelent kiszolgáltatottá válni egy nárcisztikus agresszor kezében. Ha tehetném, kötelezővé tenném az erről szóló oktatást a középiskolákban, hogy mindenki tanulja meg időben: NEM IGAZ, hogy a szeretet hatalmával mindenkit meg lehet jobbítani. NEM IGAZ, hogy mindannyian egyformák vagyunk - ahogy ezt Dr. Simon is hangsúlyozza Báránybőrben c könyvében - sőt még az sem igaz hogy mindenkinek van lelki ismerete.
      A nárcizmus ma már társadalmi jelenség, és egyre inkább azzá kezd válni annak patologikus, azaz szélsőséges formája is.
      Az lenne az ideális ha az össznépi naivitást e téren a felvilágosodás váltaná fel és az ide vonatkozó alapvető pszichológiai ismeretek általános érvénnyel válnának publikus tudássá, védelméül a jóakaratú emberek számára, hogy ne essenek áldozatául a nárcisztikus agressziónak.

      Köszönöm hozzászólását és kívánok Önnek nagyon sok erőt feldolgozni mindezt. Való igaz hogy hosszú távon csak a felejtés és az eltávolodás a kivezető út, de a tapasztalat azt mutatja nem ajánlatos az emiatt érzett haragot és fájdalmat elfojtani - ennek is valahogy utat kell engedni anélkül hogy az ártatlanokon vezessük ezt le.

      Törlés